Önismeret

Kit ismerek a legjobban? Önmagamat. És kit szeretek a legjobban? Önmagamat. Örök igazságok ezek, melyeket Jézus is ismert, ezért kérte, hogy „Szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat.”

Az önismeretet, fejleszteni is lehet, hogy a személy tisztában legyen vele, világosan meg tudja fogalmazni, hogy mi adja meg számára az emberi kapcsolatokban az igaz boldogságot, az egyszerű megelégedettséget, kiegyensúlyozottságot? Az önismeret fejlesztése során, megkíséreljük az érzelmeinket felismerni, helyesen kifejezni, a saját értékeinket tudatosítani.

Önismeretünket, megfogalmazhatjuk, keresztény-katolikus alapokon. Pl. hívő vagyok, görögkatolikus vallású vagyok. Életvezetésünket, keresztény-katolikus értékrendű „keretben” alkalmazzuk, vagyis a hívő megérezte Isten hívását, bekapcsolódik egy mélyebb szeretet-viszonyba, Krisztus útjára lép, egy személyesebb kapcsolatot kialakítva a Megváltóval. Ez a szeretet kapcsolat Krisztussal, új önazonosságot ajándékoz a személynek, más szempontból figyeli már saját magát és a világot. Mostmár a hívő, Jézus útitársa, más lett az identitása.

Önmagunkról beszélünk a gyónásban is, őszintén, feltárulkozva, a Szentlélek segítségével, az isteni kegyelem segédletével. A gyónásban, tisztán kommunikálunk, „sűrítve tálaljuk” érzelmeinket, az ilyesfajta feltárás segít az élményfeldolgozásban, motivációk megfogalmazásában, magatartásvezérlésben.

Nagy eredmény, ha a hívő, Jézus szemével tudja nézni saját magát. Ebben a meghittségben, szembesül az élete kihívásaival, elkötelezettségét felelősségteljesen tettekre váltja. Elgondolkodik rajta pl. hogy őszintén el tudja-e fogadni mások szeretetét? Tud-e tanácsot kérni, segítséget kérni, ha szükség van rá. Milyen személyiség ő? Igazságos vagy elnyomó, uralkodó, ellenőrző, szégyenlős, nyílt, engedékeny, szigorú, merev, sokat követelő, kiszámítható, ideges, melegszívű, elfogadó, közömbös, jóindulatú, visszahúzódó?

A szeretetkapcsolatok, elősegítik a személyiségfejlődést, az önismeretet. A gyónó belső lelki útja a megvilágosodáshoz vezet, a magáról alkotott képe változik, tisztul a kapcsolata Istennel. A másokkal való (lelki)találkozást a pszichológia, encouter-nek nevezi.

Mindenkinek, szüksége van arra, hogy elfogadják, hogy a környezete tisztelje. Minden társadalmi kapcsolat, ezen a szükségleten alapszik. Viszont időnként érezzük, tapasztaljuk, hogy nem ismerik el azt, akinek nincs egészsége, vagy nincs intelligenciája, nincs összeköttetése, nincs pénze. Isten nem így tesz, hanem mindenkit, önmagáért szeret. Minden ember létezését akarta és minden személyről, szeretettel gondoskodik. A hívő számára, megnyugtató érzés lehet felfedezni, hogy Isten ismer engem és szeret, úgy ismer, int ahogyan mi, saját magunkat.

A hívő, önismereti elmélkedése alatt, átgondolja az életét, életének egy szakaszát. Ez az elmélkedés, „dobbantó” lehet a változtatásra, ha arra szükség van. Magába száll az ember, de az Isten elénk jön ebben a pillanatban. Az Atya, boldogságra teremtette az embert, mindenki üdvösségét akarja, többre teremtette Isten, az embert az elkeseredésnél ! A nehézségeinkben, társul kapjuk Jézust, nem egyedül kell megküzdenünk a szenvedéssel, Ő az útitársunk, életünk zarándoklatán.

Az elmélkedés, gyónás, ima, segít a „gondolati higiéniát” fenntartani. Gondolataink tisztázása közben, tartsuk szem előtt, hogy minden földi teendőt, egyszerre nem lehet véghez vinni. Fontossági sorrendet kell felállítani. Figyelni kell, hogy ne aprózzuk szét az erőnket. A feltámadás dinamikájára építsünk.

Isten mindenki felé küldi szeretetét és ajándékait, nekünk csak be kell azt fogadnunk a lelkünkbe, az életünkbe. A szívünkben lakó isteni szeretetet pedig, tovább tudjuk sugározni, embertársaink felé. Ezzel a feladattal induljunk útnak, helyes önismerettel!