Jelenések könyve IV. rész

A Jelenések könyve IV. részének 10. fejezetét elemezzük, amely két látomást tartalmaz. A 7 egyháznak küldött üzenet, kitartásra szólít fel a keresztényüldözés közepette, a mennyei udvar bemutatása után pedig a 7 pecsét feltárta a végidő katasztrófáit, háborút, éhínséget, természeti katasztrófákat. Az egyik betoldott látomásban, egy angyal kinyit egy újabb kis könyvtekercset. A könyvtekercs kicsisége, rövidsége a vég közelségét jelképezi. Isten világra vonatkozó terve olvasható a tekercsben. A látnoknak, furcsa módon, le kell nyelni a tekercset, a szájában édes az iromány íze, de a gyomrában keserű. Azért kell lenyelni az írást, mert így teszi a magáévá, ez azt szemlélteti, hogy aki Isten nevében szól, annak először meg kell értenie az Ő döntését, csak így tudja közölni másokkal. A feladat édes, hogy hirdesse az eljövendőt, de a jövő megismert szenvedései, keserűséggel töltik el. A könyvtekercs tehát édes, mert az egyház győzelméről ír, de keserű is egyben, mert az üldöztetések szenvedését ígéri. Szenved a kereszténység, mert szüntelenül harcban áll az istenellenes hatalmakkal, de végül diadalt fog aratni.

A 11. fejezetben szintén egy betoldást olvashatunk. A látnoknak, vesszőhöz hasonló nádszállal fel kell mérni Isten templomát, a felmérés azt jelképezi, hogy Isten különleges védelemmel veszi körül az egyházat. A templomnak, az oltárnak, az ott imádkozóknak a felmérése a pogányoktól való megmenekülést jelzi. A jövendölés abból az időből származhat, amikor a zsidók elfoglalták a templomot, Kr. u. 70-ben, Titusz római hadvezérrel szemben. Josephus Flaviusz beszámol arról, hogy egyes próféták azt jövendölték, hogy Isten a lázadó zsidók segítségére siet majd. Amikor ez nem következett be, lelki értelemben, allegórikusan értelmezve adták tovább a próféciát.

Jel 11,3.7: „Meg fogom hagyni két ta-númnak,  hogy 1260 napig jövendöljenek szőrzsákba öltözve. …amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből felszálló fenevad… megöli őket.”A két tanú halála azt jelzi, hogy az egyház működése sok áldozattal jár, de diadalt fog aratni, ezt hirdeti feltámadásuk. A két tanúnak a szent városban, Jeruzsálemben való működése, az ősegyház jeruzsálemi missziós tevékenységét ábrázolja. A másik betoldott látomás, az asszony és a sárkány története. Jel 12,1: „Egy asszony, akinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, és a fején 12 csillagból álló korona.”Az asszony lehet Szűz Mária, vagy az Egyház, a hívők anyja. Az egyház a szentségek által szüli Isten gyermekeit, a kegyelmek osztásában Mária közreműködik. A 12 csillag lehetnek Mária erényei, az apostolok, Szűz Mária lába alatt a Hold azt jelenti, hogy az egyház felette áll minden változó dolognak.  Jel 12,3: „…egy nagy tűzveres sárkány, amelynek 7 feje, és 10 szarva volt…”

Az ősi babiloni mitológiában, és az Ószövetségben is szerepel a sárkány, szörny, őskígyó, a Teremtés könyvében is szerepel, az ördöggel azonos, aki bűnre csábította Évát. A Jelenések könyvében a sátánt szimbolizálja a sárkánykígyó, ahogyan ádáz dühvel folytonosan harcol az egyház ellen. Az asszony-egyház a pusztába menekül a sárkány elől, a puszta a világ, amelyben az egyház él, de Isten védelme alatt van mégis. Az ősbűn után megjövendölt nagy konfliktus végső szakasza most megy végbe. Ez a fejezet tehát az egyház és az ördög küzdelméről szól.