Ebed Jahve dalok

Az ószövetségi Ebed Jahve dalokat, a keresztények Jézusra vonatkoztatják, mert az emberiség megváltásáról szólnak, és mert sok izaiási jövendölést látunk beteljesedni Jézus életében. Két hónapja az első dalt elemeztük, nézzük most a másodikat és harmadikat.
Második Ebed Jahve dal Izaiás 49,1-6: „Hallgassatok rám szigetek, és figyeljetek népek a távolból ! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem, olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem, olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem, s így szólt hozzám: >Szolgám vagy Izrael, benned fogok megdicsőülni.< De én azt mondtam: >Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet. De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.< Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön, mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm, ezt mondta: >Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd, a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a Föld végéig.<”
Az első és második Ebed Jahve dal szorosan összefügg. Amíg az első a népeknek szóló ítéletről szól, addig ez a második, a feladat végrehajtásáról. „Hallgassatok rám szigetek, és figyeljetek népek a távolból!” A kezdő mondat értelme, hogy a szolga küldetése az egész világhoz szól.  „Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem…” A szolga egész lényét lefoglalta Isten a küldetés számára. Ez azt jelenti, hogy Jézus nemcsak a kínhalálával váltott meg minket, hanem feltámadásával éppúgy, mint születésével, az eucharisztia alapításával és egész életével. „…olyanná tette számat, mint az éles kard…” és „olyanná tett, mint a hegyes nyíl…” mondatrészek értelmezése az, hogy a szolgát Isten felruházta képességekkel a feladatra. Tehát amit Jézus mond, az hatékony, átható, messze jut.
A képességeknek prófétai karaktere van. „…keze árnyékában rejtett el engem…” „…tegzébe dugott engem…” Isten a szolgát megvédi a küldetésben. „Szolgám vagy Izrael…” Itt Isten szól a szolgához. Kérdezhetné az olvasó, ha Isten a szolgát Izraelnek szólítja, akkor nyilván a zsidó népet érti alatta, mi keresztények akkor miért mondjuk, hogy Jézus a szolga. Azért, mert Jézus egy személyben képviseli a zsidóságot. „…benned fogok megdicsőülni.” Mondja továbbá az Isten. Minden, amit a szolga tesz és mond, az Isten megdicsőülését szolgálja. Ezután a szolga szólal meg : „Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.” Mintha ellent mondana Istennek, nem dicsőülhet meg, mert a küldetése elbukni látszik. Ez azonban csak annyit jelez, hogy nehézségekbe fog ütközni, ellent álnak majd neki.
„De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.” Az ellenállás nem tántorítja el a szolgát, küldetését kitartóan teljesíti. Felülemelkedik azon a kételyen, hogy a megbizatása érvényes-e, jogos-e. a küldetése pedig az, hogy „…visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön,” tehát Izrael összegyűjtése. Eddig pedig azt olvastuk, hogy a szolga küldetése a nemzetekhez szól, nem kavarodás ez? Nem, mert az egyik feladat nem törli a másikat. A fogságba került zsidók hazatérnek majd, Izraelt helyreállítja a szolga. A zsidók ezt a részt úgy értelmezték, hogy gazdag, földi királyság lesz majd újra Izrael. Ezért nem hitték el Jézusról, hogy ő lehet a Messiás, hiszen az ő idejében Izrael csak egy alávetett tartománya volt a Római birodalomnak, így politikailag jelentéktelen volt.
Harmadik Ebed Jahve dal Izaiás 50,4-9: „Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Felébreszti reggel, reggel felébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek, arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat, ezért tettem arcomat olyanná, mint a kövakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt ! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám ! Íme az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.”
A harmadik Ebed Jahve dal, a szolga vallomása az igehírdetői feladatáról, szenvedéséről. Ezeket a sorokat olvasva „Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek, arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől.” Szinte lehetetlen, hogy egy kereszténynek ne jutna eszébe Jézus bántalmazása a keresztre feszítés előtt. Mk 15,15: „…Jézust pedig megostoroztatta…” Mt 27,30 : „Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.” „De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat…” Hogyan segítette meg Isten Jézust, mikor az kínhalált halt? Úgy, hogy Isten ereje abban mutatkozott meg, hogy Jézus el bírta viselni a keresztrefeszítést, megváltásért. Jézus sikere, a bántalmazásban megmutatkozó erőssége.