PASSIO

Manapság elegendõ egyetlen nevet bedobni a társalgásba ahhoz, hogy felkorbácsoljuk az indulatokat. Ez a név pedig Mel Gibson ausztrál színész-rendezõ neve. Nos nem a „Mad Max” vagy a „Halálos Fegyver” filmjei azok, amelyekrõl beszélni érdemes, hanem a Jézus életének utolsó 12 órájáról szóló mûvészi alkotás. A zsidók antiszemitának tartják ezt a produkciót, az érzékenyek túlságosan véresnek és naturalistának, a vallásos hozzáértõk azonban csodálatos meditációnak a Megváltó szenvedésérõl.

Minden misén elimádkozzuk a Hiszekegyben, hogy: „megfeszítetett Pontius Pilátus alatt, szenvedett, eltemettetett, feltámadott harmadnapon az Írások szerint” – mégsem gondolunk arra, milyen volt ez a kínszenvedés. Ránézünk a keresztre és még csak annyira sem rendülünk meg, mintha az életben látnánk egy balesetet! Miért? Keresztjeinken a corpus nem gyötrõdõ, éppen csak lehajtja fejét rajta Krisztus szelíden.

A film viszont hitelesen bemutatja, milyen brutálisan megbilincselték az Isten Fiát a Getsemáne-kertben, durván megkötözték, lökdösték a zsidó templomi õrök-katonák. És igen, úgy, ahogyan a valóságban, a vásznon is az elcsattant pofonoknak hangja és következménye van, sebet hagy! Jézus arca és szeme bedagadt, hajából a vérverejtékzés miatt csepegett a vér. Így történt a valóságban, így láthatjuk a filmen is. A felvételeken bizony frecskel a vér az ostorozáskor, de ez mégsem csap át öncélú horrorba! A brutális jeleneteket megszakítják olyan képsorok, amikor a szereplõk, Mária (Jézus édesanyja) vagy Mária Magdolna (Jézus tanítványa) visszagondolnak Krisztus tanítói életére. A kereszthordozás és keresztrefeszítés sokkoló filmkockáit is enyhítik a János apostol által megidézett utolsó vacsora meghitt, meleg színekkel ábrázolt jelenetei.

A keresztények számára megnyugtató tudni, hogy ez a film nem csupán egy hollywoodi produkció, hanem a téma komolyságához illõen a stáb minden forgatás elõtt misét hallgatott, még a zsidó származású Maia Morgenstein is, aki Szûz Máriát játszotta! Jim Caviezel, Jézus megformálója töviskoszorút viselve imádkozta el a misék után a rózsafüzért a rendezõvel együtt! Az isteni gondviselés megoltalmazta Caviezelt attól, hogy ártson neki egy villámpás, amely a forgatáson érte! Felgyógyult abból a tüdõgyulladásból is, amelyet az ostorozás miatt kapott, s már egészségesen tehetett látogatást II. János Pál pápánál! Gondoljuk el, ha az ostorozás imitálása is ilyen következménnyel jár, mit állhatott ki valójában a Megváltó! Ez a nagyszerû film jó gyümölcsöt termett a színészek lelkében, a munkálatok alatt megtért a Pétert, a Mária Magdolnát, sõt még a Júdást alakító mûvész is! Ugye, milyen furcsa ezt olvasni, hogy Júdás megtért?

Egészen biztosak lehetnek benne a hívek, hogy Jézus a többszörösét szenvedte el, mint amennyit a „Passio” c. film mutat. A produkció tízszer ilyen véres is lehetne, de ha az igazi kínszenvedést tartjuk szem elõtt, Gibson az ábrázolásban még igencsak visszafogott! A vér és a borzalom ábrázolása itt nem öncélú hatásvadászat. Elrettentõ példaként hozzák fel az újságok a film ellen, hogy az USA-ban egy néni inkfartust kapott a moziban a vetítés alatt. Elõfordulhatott, nem vonom kétségbe, de ha jól emlékszem a legutóbbi választáson idehaza 8 ember halt meg a szavazófülkékben, pedig nem is érték õket megrendítõ jelenetek, mint a mozilátogatót. Minden vallásos ember megnyugodhat és bátran megnézheti a filmet, akit eddig csak a negatív hírverés tartott vissza, nem fog több vért látni, mint egy átlagos híradóban. Nevetséges olyan kifogásokat hozni a film ellen, hogy Krisztus hajviselete nem korabeli, mert a zsidó férfiak nem hordtak hosszú frizurát. Könnyen meg is lehet cáfolni ezt, hiszen minden misztikus szent látnok hosszú hajjal látta Jézust a jelenésekben. Kritizálják azt is, hogy Pilátus megérti az arámul beszélõ Megváltót. Nyilván olyan diplomatát küldtek a rómaiak Júdeába, aki értett a nép nyelvén.

Megdöbbentõ hallani a moziban a nézõk hangos zokogását, amely elnyomja még a bizony ordító hangot is a multiplex filmvetítõkben. A filmzene fantasztikusan ötvözi az operai hangot a mai és szimfonikus hangzással. A nézõk a stáblista futása alatt a vetítés végéig ülve, megrendülve, szipogva hallgatják. A zeneszerzõvel és az operatõrrel Gibson már többször együtt dolgozott. Véleményem szerint minden mûvész a tudása legjavát adta ehhez a produkcióhoz, Gibson neve fennmarad, amíg csak lesz kereszténység. Sok Jézusról szóló filmet láttam már, de ez mindet felülmúlja, túlszárnyalja még az eddigi leghíresebbet, a Zefirelli-félét is! Az, hogy miért tüntetnek a zsidók az USA-ban koncentrációs tábori egyenruhában a mozik elõtt, érthetetlen, hiszen pont ezzel maguk bizonyítják, hogy közük van, saját elgondolásuk szerint, Krisztus halálához!

Gibson szerint ugyanis nincs közük hozzá! Ki is hagyta a forgatókönyvbõl a mondatot, amellyel a zsidók elátkozzák magukat: (Mt.27,25.) „Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.” – ezzel akarta elejét venni annak, hogy antiszemitának tartsák.Gibson és mindenki más arról készít filmet, amirõl csak akar, és egyik nemzet sem emeli fel a szavát, ha a nemzeti történelmükbõl választanak a rendezõk témát. Tiltakoznak a görögök pl. a Homérosz-mûvek feldolgozása miatt? Nem. Jézus azt mondta az evangéliumban apostolainak, hogy mivel õt, a Mestert üldözték, üldözni fogják a tanítványokat is. Gibson filmjével pedig pontosan ez történik. A reklámokban pont a legvéresebb jeleneteket mutogatják, pedig amit látunk, egyszerûen a szenvedés racionalitása. Az alkotás rendkívüli, sõt zseniális. Bátran ajánlom mindenkinek. II. János Pál pápa is azt mondta róla, miután megtekintette: „Így történt.”