Az imaórákról
Az imádság, nem csupán egy, a sok tevékenység közül, hanem az életünk középpontja Krisztusban. Figyelmünket elfordítja önmagunkról, és az Úrra irányítja. Az imádság, igazsággal tölti meg az elmét, és reményt önt a szívbe. Az ima felfrissít a régi szokásainkból, új kegyelmeket „belélegezve”. Amikor imádkozunk, Isten jelenlétében vagyunk. Az imában az ember, hódol Isten előtt, teljes nyíltsággal, őszinteséggel kitárulkozhat, beszélhet az Atya előtt, minden gondolatáról, vágyáról, érzéseiről, hiszen az Atya megérti őt. Az Istenhez forduló emberek hangja az imában összeadódik, erőt képvisel. Az embertársak közt az ima így, szellemi-lelki kötelék.
Az imában az ember dicsőít, kér, panaszkodik, követel, köszönetet mond, beszámol minden öröméről. Az imák egy része nyilvános, közösségi, a vallásos szertartás részét képezi, rögzített szöveg, a hit megvallása és megerősítése. Az ilyen szertartási imák elsajátítása, a tanulás-nevelés része, a vallási közösséghez tartozás része, egy társadalom kultúrájának, műveltségének a része. Hordozza és kifejezi a személyes hitet, a közösség identitását, a világról való vélekedés elemeit. A spontán magánimák, elmélkedések, csendes meditációk is fontosak az önkifejezésben. Az ima, hitből fakad, hisszük, hogy az Isten, tehet értünk. Kérjük, hogy segítse ki a mi kicsiny hitünket, a nehézségekkel szemben. Türelemmel kivárjuk az időt, amikor segít nekünk az Atya, bátran újra és újra kérjük az Ő kegyelmét.
Jézus is buzdít, hogy fáradság nélkül, szüntelenül imádkozzunk, akkor is, ha pillanatnyilag hatástalannak látszik az imánk. Az ima, segít megőrizni, az Istenbe vetett hitünket, hogy rábízzuk magunkat az Atyára akkor is, amikor nem értjük az akaratát. Az evangélium választ ad az emberi szív minden kérdésére, igényére. Az ember, Isten képmása, az Isten „DNS-e benned, a lelked”. Isten egy „röntgen”, átvilágítja a szívünket, annak vágyait. Isten mindent tud, azt is, mit fogunk kérni az imánkban, de azért várja, hogy mi fogalmazzuk meg a kérésünket. Az imában ajánlatos a kéréseinket, felajánlásokkal kiegészíteni. Felajánlhatjuk testi-lelki fájdalmainkat, szolgálatainkat, egész életünket, örömeinket. Az imádást és hálaadást tartalmazó imák, az Istenre helyezik a súlypontot, saját magunkról, elmélyítik a megváltottság tudatát. Az emberi kapcsolatok az Istenhez való viszonyunk „hőmérője”. Ha jó kapcsolatban vagyunk Istennel, türelmesebbek, toleránsabban leszünk, felebarátainkkal is.
Az imában a lelkiismeretvizsgálat igazi célja, hogy életünk tudatosabbá váljon, felfogja, megérezze az ember a mindennapi élet vallási dimenzióját. Az ima szerepe az életükben: beszélgetés Istennel (Szent Ágoston fogalmazott így), felemelése a szívünknek, gondolatainknak, az Atyához (mondta Nüsszai Szent Gergely). Az ima lényege, az Teremtőhöz való fordulás, az ima formája pedig lehet 1-szóbeli, 2-ének, 3-szemlélődés, vagy kontempláció, lehet az ima 4-egyéni, 5-közösségi. Tartalmilag: 1-dicsőítő, 2-kérő (a legtöbb ember csak ezt ismeri. Csak az üdvünk szempontjából szabad kérni, bizalommal és kitartóan kell kérni, erőt kérhetünk a jó megtételéhez és kérhetjük a Szentlélek ajándékait.), 3-hálaadó, 4-engesztelő. Fel lehet osztani úgy is, hogy van hivatalos-liturgikus ima, és magánima. Az imában figyelünk Isten közlésére is, válaszára, a hívő imájára.
Az ima alaptípusát, a Miatyánkot imádkozzuk, mert megmutatja a gyermeki bizalmat és hogy mit kérjünk Istentől. Gyakran imádkozzuk még az Üdvözlégy-et is, ez a szentekhez való ima alaptípusa. Azért, mert egy üdvözülthöz szól, az Istenszülő Szűz Máriához, hogy járjon közben értünk, életünk két fontos pillanatában, most és halálunk óráján. Dogmatikus megfogalmazás szerint, a keresztény ima, a belső világunk külső megjelenése, szóbeli feltárulása az Atya felé a Fiú által a Szentlélekben. Tudatosítjuk, hogy imájával hozzájárul Isten országának eljöveteléhez. Az ima, a vallásosságunk természetes megnyilvánulása. Az ima, beszélgetés Istennel. A közösségi ima mellett, egyéni imát is mondhatunk, saját szavainkkal. Az imákban, dicsőítjük Istent, hálát adunk neki, kérhetünk is tőle bizalommal, hittel, de ne a kérés legyen a fő helyen.
Sajátos görögkatolikus közösségi imák, az imaórák
Ismerjük az 1, 3., 6., 9. imaórát. A zsidók a következő napot, a naplementétől számolták. A zsinagógában is 3 óránként tartottak istentiszteletet, és az apostolok ezt a szokást hagyományozták tovább. Hat óra eltéréssel kell számolnunk, tehát a reggeli 1., 3., 6., 9. órában mondott imaóra, valójában reggel 6 órára, 9-re, délre és délután 3 órára esik. Az imaórák ideje, a zsinagógai istentiszteletek ideje mellett, a római légió ókori őrségváltás idejéhez is kötődnek. Az imaórák szövegének tekintélyes része zsoltár. Nincs különbség a vasárnapi és hétköznapi szertartás közt. Az imaóra szerkezete: kezdés, majd 3 db zsoltár, tropár, istenszülői ének, kiegészítő részek, záróima, elbocsátó. Az imaórákban, keresi az ember a megtisztulást, ehhez Istentől segítséget kér a nap folyamán. A hajnal 6 órási, 1. imaóra jelképisége az, hogy Pilátus reggel ítélte halálra Jézust. Az 1. imaóra, a reggeli zsolozsma, az elménk első mozdulása, amit Istennek ajánljuk. Az 1. imaórában, reggel, az ember eltervezi a napját, áldást kérünk az aznapi munkára Istentől. 5. Zsolt. : „Mert neked könyörgök, Uram, reggel meghallgatod az én szómat.” 91. Zsolt.: „…reggel hirdettessék irgalmasságod, és igaz voltod éjjel.” Vezérelje az Úr az aznapi viselkedésünket, hogy az egész nap folyamán az Ő dicsőségét zenghessük, mentsen meg minden szenvedéstől. Minden imaórának külön záróimája van, aminek szövege megfelel a napszaknak hozzá kötődő vallási eseménnyel, Jézus eseménnyel.
Az első imaóráé, hogy Jézus világosítson meg minket, a teljes Szentháromságot dicsőítjük, áldást kérünk. „Krisztus, igazi világosság, ki megvilágítasz minden evilágba jövő embert, legyen ránk jegyezve orcád világossága…”
A 9 órai tehát 3. imaóra jelképisége, hogy a Szentlélek pünkösdkor 9 órakor szállt le az Istenszülőre és az apostolokra. A 3. imaórában, visszaemlékszünk az ajándékokra, amit a Szentlélek adott ebben az órában az apostoloknak. A Szentlélektől tanítást kérünk. Tropár (6. hang): „Urunk, ki a te Szentlelkedet a harmadik órában apostolaidra leküldötted, tőlünk se vond meg őt…” A Harmadik imaórát, akkor végezzük, amikor Jézust megostorozzák. Az imádkozó a zsoltárok által, a bűnei bocsánatát kéri, amivel Jézus szenvedéseit súlyosbította. 24. Zsolt.: „Ifjúságom vétkeiről és tudatlanságaimról, ne emlékezzél meg ! … A te nevedért Uram, kegyelmezz bűneimnek, mert sok az.”
A déli imaóra tehát 6. imaóra jelképisége, hogy délben feszítették keresztre Krisztust, megemlékezünk kereszthaláláról és alászállásáról az alvilágba. Tropár (2. hang): „Kit a hatodik nap, hatodik órájában, keresztre szegeztek, töröld el Ádámnak a Paradicsomban elkövetett bűnét, semmisítsd meg vétkeink adóslevelét, és üdvözíts minket, Krisztus Istenünk.” A gyötrő bűnöktől való megszabadulást kérjük. 55. Zsolt.: „Tipornak engem ellenségeim egész nap, mert sokan hadakoznak ellenem.” (Ellenségnek van nevezve a bűn, a zsoltárban.)
A kereszten függő Jézus nevét gyalázták ezért a keresztények dicsőítik. Jézust, Szent Erősnek nevezzük, ellentétben azzal, hogy a keresztre feszítéskor az emberek szemében a leggyengébbnek tűnt, pedig egy szavára angyalok jöttek volna.
53. Zsolt.: „Isten, a te nevedben szabadíts meg engem, és a te erődben ítélj meg engem.” Eltölti az imában a vágyakozás, a lelkünket, Isten után. 56. Zsolt: „Magasztaltassál föl az egek fölött Isten, és a te dicsőséged az egész földön.”
A délután 3 órási, 9. imaóra idején mentek fel Péter és János apostol a jeruzsálemi templomba imádkozni. Jézus kereszthaláláról emlékezünk meg. Tropár (8. hang): „Ki a kilencedik órában, a megfeszítést érettünk testileg elszenvedted, Krisztus Istenünk, tedd holttá, a mi testies bölcselkedéseinket is, és üdvözíts minket.” A zsoltárban megjelenik Isten jövendő irgalmassága. 83. Zsolt.: „Mert Isten az irgalmasságot és az igazságot szereti, kegyelmet és dicsőséget ád az Úr.”