A görög katolikus liturgia 7. rész

Ismerkedjünk meg a magyar görög katolikus egyház ünnepeivel

Elõször említem természetesen a vasárnapot, amelyben a húsvétot ünnepeljük, a keresztáldozatot és feltámadást. A zsidók pihenõnapja a szombat volt, az elsõ keresztények, akik zsidók voltak, hogy-hogy nem a szombatot vették át? A szombat megtartása ószövetségi gyakorlat volt, az Úr Jézus viszont vasárnap támadt fel. Ezért ünnepelték az agapét az apostolok vasárnap, továbbá azért, mert vasárnap kezdte el az Isten teremteni a világot, a Szentlélek vasárnap szállt le a tanítványokra. A görög katolikusok is megülik a húsvétot természetesen, az egyház legnagyobb ünnepét. A húsvét idõpontjának kiszámolását az I. Níceai zsinat határozta meg 325-ben. A tavaszi napéjegyenlõséget követõ holdtölte utáni elsõ vasárnapon kell megtartani a húsvétot. A húsvét legkorábbi ünnepe márc. 22., a legkésõbbi április 25. lehet.
A karácsonyhoz, december 25-éhez igazodik a következõ három ünnep. A karácsony elõtti második vasárnap az ószövetségi õsatyák, vagyis pátriárkák emléknapja van, a karácsony elõtti vasárnapon az ószövetségi szentatyákra emlékezünk, a karácsonyt követõ vasárnap Krisztus rokonait ünnepeljük.  Ezek az ünnepek a római katolikusok számára nem biztos, hogy ismerõsek, mint ahogy a változó idõpontra esõ VII. Egyetemes Zsinat atyáinak emlékezete október 11. és 17-e közt, és az elsõ hat Egyetemes zsinat atyáinak emléknapja julius 13 és 19-e közt. A Húsvétra való felkészülés a görög katolikus egyházban a húsvét elõtti hetven nappal kezdõdik, nem úgy, mint a rómaiaknál a negyven napos böjttel. A Római Katolikus Egyházban, a négy evangéliumot szakaszonként három év alatt olvassa fel a pap. A görög egyházban, egy év alatt történik ugyanez. Minden évben ugyan az az evangéliumi szakasz esik ugyan arra a vasárnapra. Éppen ezért a vasárnap az evangéliumi szakasz nevét viseli. Például a vámos és farizeus vasárnapja, a tékozló fiú vasárnapja. A húsvét és pünkösd közti vasárnapok nevei pl. a Tamás vasárnap, kenethozó asszonyok vasárnapja, inaszakadt vasárnapja, szamariai asszonyról elnevezett vasárnap, vakon születettrõl elnevezett vasárnap.
A nagyböjt elsõ vasárnapján az ikontisztelet gyõzelmét ünnepeljük. Ez az ünnep 843-hoz kötõdik, amikor a 727 óta tartó ikonrombolás befejezõdött és az ikonokat ünnepélyesen visszavitték a templomokba. De hát hogyan is történt, hogyan kezdõdött mindez? Mi vezet rá valakit arra, hogy a gyönyörû szép fára festett vallásos képeket, az ikonokat elégesse? Ez történt tömegesen a Bizánci birodalomban a VIII. században. Sok õsi ikon semmisült akkor meg, ami pótolhatatlan a mûvészettörténet és a hívek számára. Az ikonrombolás  III. Leó bizánci császár rendeletére kezdõdött. Szent Germanosz konstantinápolyi pátriárka megtagadta a császári rendelet aláírását, ezért számûzték és az ikonromboló Anasztasziosz pátriárkát ültették a helyére. Valóságos utcai harcok kezdõdtek, amelyet az ikonrombolók és ikontisztelõk folytattak. Sokan életükkel fizettek, amiért védelmezték az ikonokat. II. Szent Gergely pápa megerõsítette az ikontiszteletet. III. Gergely pápa 731-ben a zsinaton az ikon megszentségtelenítõit eltiltotta az áldozástól, és kitagadta az egyházi közösségbõl. V. Konstantin bizánci császár erre ikonromboló zsinatot hívott össze. Õ pedig megtiltotta a túlságosan gyakori templomba járást és a nõtlenséget is. Az ikonvédelmezõ Szent Germanosz patriarchát, Damaszkuszi Szent Jánost és Ciprusi Szent Györgyöt is kiközösítették a zsinaton. A szerzeteseket zsákba varrva vízbe fojtották, az ikonfestõk kezét elégették.
A szerzetesek tömegestül menekültek Itáliába, Ciprusra, Szíriába, Palesztinába. Mûvészetük így Bizáncon kívülre került, külföldön is elterjedt. Zakariás római pápa, II. István, I. Pál, III. István és I. Hadrianus pápák a menekülõ szerzetesekkel festették ki a templomokat. IV. Leó bizánci császár után özvegye, Eiréné és kiskorú fia, Konstantin került a trónra. Eiréné rögtön visszaállította az ikontiszteletet. 787-ben zsinatot hívott össze Niceában. Tarasziosz konstantinápolyi pátriárka szokatlan türelmességgel meghívta az ikonromboló eretnekeket is, hogy tanításukat kifejtsék. A zsinat kimondta az ikonok és az ereklyék tiszteletét. A béke huszonhét évig tartott az ikontisztelõk és rombolók közt. V. Örmény Leó bizánci császár viszszatér az ikonromboláshoz. I. Szent Niképhorosz patriarchával (810–815) kezdett tárgyalásokat arról, hogy az ikontiszteletet tiltsa be. Mivel erre nem volt hajlandó a pátriárka, számûzték, és helyére az ikonromboló V. Theodotoszt (815–821) nevezték ki. Theodóra bizánci császárné uralkodása alatt véglegesen visszaállt az ikontisztelet. Konstantinápolyban 842-ben, Szent Methodiosz patriarcha idején gyûlt össze a zsinat. Ez megerõsítette az ikontisztelet dogmáját. A Nyugat-Római birodalomban a bizánci szentek és ereklyéik  tiszteletét váltottak ki az ikonrombolás. A következõ részben a görög katolikus húsvéti feltámadási szertartással ismerkedünk meg.