A bűnbeesés és az első gyilkosság

A bûnbeesés

A bûnbeesés megtörtént, Éva hallgatott a kígyóra és evett a tiltott gyümölcsbõl. Figyeljünk, nem almát ír a Biblia! Mi itt a lényeg ebben a történetben? Tényleg egy nyomorult szem gyümölcsön múlt az egész emberiség üdvössége?Dehogyis. Ádám és Éva, az elsõ emberpár elkövették az elsõ bûnt, ellene mondtak Isten akaratának. A történet jelképes, nem egy gyümölcs megevésén van a hangsúly, hanem azt akarja érzékeltetni a bibliai szerzõ a történeten keresztül, hogy az ember jelenlegi nyomorúságos állapota a történelem kezdetén elkövetett bûn következménye.
A tilalom megszegése után kiûzettek a Paradicsomból Ádámék, és az Édentõl keletre éltek, ahol majd be is fejezték földi életüket. A Paradicsomban örökké élt volna testileg az ember? Az élet a Paradicsomban is véget ért volna, csak valamilyen átalakulással ment volna át az ember az örök életbe, nem lett volna félelmetes, bizonytalan a halál. A halál, az Istentõl való elszakítottság gyötrõ érzése. A Paradicsomkertbõl való kiûzetés azt jelenti, elvesztette az ember azt az állapotot, amelybe az Isten állította.
Mit jelent az, hogy az Édentõl keletre laktak?Itt most nem földrajzi értelemben kell ezt felfognunk, egyszerûen annyit akar érzékeltetni a bibliai szerzõ, hogy távol került az elsõ emberpár az Istentõl. Az emberi élet azonban a bûn és a büntetés ellenére is továbbmegy, nem veszítette el értelmét és célját. Az asszony adja a gyõzelem reményét, az emberiséget, akiben megtestesül a Megváltó. A kiûzetés után Isten bõrruhát készít Éváéknak. Ez sem mesés elem csupán, hanem Isten irgalmát tanúsítja, azt, hogy – a bûn ellenére – gondoskodik továbbra is az emberrõl. A bûnbeesés után is segíti és üdvre hívja az embert.
A teremtett világ csúcsán áll az ember, érte van minden. Az embernek különleges, önálló feladata van az életben, a világban. Mégpedig az, hogy isteni megbízásból uralkodjon a világon! Vegyen részt Isten alkotó munkájában!Mindketten, a férfi és a nõ is kapják a világ feletti uralomra való megbízatást. Az ember Istent képviseli a világban. A bibliai szerzõ tehát a következõ kérdésekre adott választ Ádám és Éva történetével. Eredetileg is félni kellett Istentõl?Nem, most sem kell félni és kezdetben sem kellett. A bûnös ember azonban a számonkérést félelmetesnek éli meg. A munka kezdetben is eredménytelen volt? Nem, az eredeti bûn vagy más néven áteredõ bûn miatt tört meg a természet és az ember kapcsolata, aminek a következménye a némileg eredménytelen munkavégzés. Rettegni kellett a haláltól, ami elválaszt Istentõl?
Ezek a kérdések a mai napig foglalkoztatnak bennünket.  Egyetemes az elsõ emberpár története, mert mindannyian érezzük benne a tragédiát. Egy nem keresztény kultúrájú olvasó is, ha elõször találkozik is a történettel, egybõl megragadja, és megérti. Azért, mert déja vu érzés keríti hatalmába, hiszen biztosan vele is elõfordult vagy a környezetében tapasztalta, hogy a férfi és a nõ egyetértése, szerelme hogyan tud elillanni. Isten, amikor számon kéri Ádámot a tilalomszegésrõl, a férfi a nõre hárítja a felelõsséget. Megtörik köztük a szolidaritás. Egyesültek testileg, lelkileg Ádámék, mint a házasok. A lelki közösség pedig azt feltételezi, hogy közös célokat tûznek ki, egy akaraton vannak. Mondhatnánk viccesen azt is, ha nem lenne túl fájdalmas, hogy azért nem egyeznek a párok, mert mindketten mást akarnak, a másikat, a nõ a férfit, a férfi meg a nõt. Jobb, ha elõbb derül ki egy kapcsolatban, hogy elbeszélnek egymás mellett, mint késõbb, amikor már fájdalmas a válás. Éváéknál ilyesmirõl nem volt szó, megadatott az újrakezdés lehetõsége a bûnbeesés után. Nem tudjuk, hogy vitáztak-e, de hát a vitázás még nem tragédia, csupán annyi történik, hogy felismerem a másikban a különbözõséget. Évának biztos fájt, hogy Ádám „rákente” a bûnt, pedig hát igaza volt. Annak, hogy egy érzelemnek milyen jelentõsége van az életünkben, az attól függ, hogyan viszonyulunk hozzá. Nyilván jobban fáj, ha egy olyan ember bánt meg, akit szeretek, mintha egy olyan, aki közömbös számomra. Ami szeretetünk tárgyát, például szerelmesünket éri, az ránk is hat, ez az érzelmi közösség. Az elsõ emberpárnál ez az érzelmi közösség megsérült. A szeretet bizalmasságot feltételez. A két fél kölcsönös érdeklõdése egymás iránt. Így alakul ki az élményközösség. Cselekvésre késztet az, hogy a másikat öröm érje. Mindezek a törekvések nem szûntek meg a Paradicsomból való kiûzetés után. Ádám és Éva története azt mutatja be, hogyan veszítették el az üdvöt. Isten büntet, de ugyanakkor kegyelmes. Az elsõ bûn után a bûn lavinaszerûen növekszik.

Az elsõ gyilkosság

Évának két fia születik, Káin és Ábel. Káin meggyilkolta Ábelt féltékenységbõl. Féltékeny volt testvérére, mert annak az áldozatát elfogadta Isten, az övét pedig nem. Miért nem fogadta el Káin áldozatát Isten? Azért, mert Káin eleve gonosz volt, vagy mert silány gabonát áldozott?Nem. Isteni titok, hogy miért részesült elutasításban. Káin nemzetségtábláján, vagyis leszármazottainak névsorán mutatja be a bibliai szerzõ, hogy ahogyan nõ a népesség, terjed a civilizáció, úgy nõ a bûn is. Ábel helyett született Évának egy másik fia, Szet. Az õ nemzetségtáblájával kapcsolatban pedig azt sugallja a Biblia, hogy van Istent keresõ nemzedék is. A nemzetségtáblák mutatják, hogy folytatódik az élet a bûnbeesés után is. Isten nem hagyta el Ádámékat az Édenen kívül sem, hiszen kegyelme a gyermekáldás. Isten bélyeget tesz Káinra. Ismerõs a kifejezés: káinbélyeg. A megbélyegzés itt azonban nem negatív értelmû, hanem a bélyeg indítéka az, hogy Isten a gyilkos életét is védi, gondoskodik róla, nem veszett el az üdv számára. A történet jelképes. Ha szó szerint vennénk, nem lenne értelme a bélyegnek, hiszen ki elõtt jelölné meg Isten Káint, amikor csak a szülei élnek? Õk nyilván nem gyilkolnák meg a saját fiúkat. A történet tehát feltételezi, hogy élnek már más emberek is. A szerzõ a saját korába helyezte a történetet. Úgy, mint mikor a középkori festõk a saját korabeli középkori ruhájukban ábrázolják a több ezer évvel azelõtt élt ószövetségi szereplõket. Káin kit vett volna feleségül, hogyan épített volna várost, amikor hármójukon kívül más nem élt, legfeljebb a csecsemõ öccse, Szet. Ábel Istenhez kiáltó vére Krisztus áldozati vérének elõképe. Káin hirtelen haragú volt, felindultságában gyilkolt. Tehetünk arról, hogy mérgesek vagyunk olykor, hiszen ez ösztönbõl jön?! A harag akaratlan, de nem kell magunkat átadni ennek az érzelemnek. Ösztöneinket Isten teremtette, de uralkodnunk kell rajtuk. Nem vagyunk kiszolgáltatva a bûnnek. Hasonlítsuk össze az elsõ bûnt és az elsõ gyilkosságot, hogy lássuk a különbséget. Az elsõ bûn után az ember elrejtõzhetett, Isten csak fokozatosan vezeti kérdéseivel vallomásra Ádámot. A gyilkosságnál viszont már számon kér Isten – hol a te testvéred. A bûnbeesés után nem tagadták tettüket Ádámék, Káin viszont visszautasítja Isten kérdését: õrizõje vagyok én testvéremnek. Káin nem mutatott megbánást. Nod földjére költözött. Lefordítva ez a nyomorúság földjét jelenti. Egyszerûen azt fejezi ki, hogy még távolabb került az Édentõl, Istentõl. Az ókori keleti mítoszokban a civilizáció az istenek birtokában volt. Az istenek azért tanították meg az embereket a munkára, hogy õket szolgálják. A Bibliában viszont természetes, hogy az ember dolgozik, az alkotás az ember lényegéhez, kibontakozásához tartozik. De a hatalomvágy romboló erõvé is válhat, a vérbosszú korlátlan lesz. Mutatja ez korunk problémáját is, tudniillik, hogy a civilizáció rombolóvá is válhat. Gondoljunk csak az atomtechnikára. Energiát is termelhet az atom, de bombát is lehet készíteni vele.
Ádám nemzetségtáblájában olvashatunk Enosról. Enos idejében kezdték Isten nevét segítségül hívni az emberek, írja a Biblia. Ez azt fejezi ki, hogy az Édentõl messze is van lehetõsége az embernek Istennel járni. Az Istennel járni megfogalmazás máris érthetõvé válik számunkra, ha visszaemlékezünk, kamasz korunkban hogyan neveztük az udvarlás folyamatát. Ezzel a fiúval járok – mondják a lányok. Akivel együtt járok, azzal bizalmas viszonyban vagyok, azzal a valakivel jól ismerjük egymást. Enos így volt Istennel.
Ha a genealógiák, vagyis nemzetségtáblák számadatait összeadjuk más számadatokkal a Bibliában, az emberiség kora kb. 5000 évre jön ki. Az egyes személyek kora valószerûtlenül magas. Ha nem maradt fenn történelmi adat abból az idõbõl, akkor a bibliai szerzõk megnövelték az életkort, hogy áthidalják a hiányt. A vízözön elõtti õstörténeti atyákról nemcsak történelmi adatokat olvashatunk, hanem mitologikus hagyománnyal is rendelkeznek például Noé, Nimród. Noénak Isten megígéri a vízözön után, hogy többé nem tekinti átkozottnak a földet. Ezt az átok részleges visszavonásának lehet tekinteni. Errõl az izgalmas témáról és a vízözönrõl lesz szó a következõ részben.