A boldogságról

A vallásos ember életfelfogása szerint, az emberi élet célja, a léttel, és a hittel dicsérni és imádni Istent, kinyilvánított formákban (egyházi keretek között), és eljutni az örök boldogságba, a mennybe, Istennek tetsző élet által. Minden ember boldog szeretne lenni, ez nyilvánvaló, a vallásos ember azonban, a halála után is boldog szeretne lenni, a túlvilágon. A boldogság elérésének egyik útja a kiegyensúlyozott, harmonikus élet.

Elmélkedésben megvizsgálja az ember, a hívő, elvonulva ideiglenesen a világtól, hogy hol van élete súlypontja, hogy könnyebben megtalálja ezáltal az egyensúlyt, hogy megtalálja a boldogság érzését. A világtól való elkülönüléssel, megadja az esélyt magának, hogy a mindennapi élet dolgait elhagyja, hogy a lényegtelen dolgok lehulljanak (reklámok, pletykalapok, shoppingolás,), és megmutatkozzon élete lényege.

Szembenéz a hívő a tetteivel, életvezetésével, vajon a boldogságra vezetnek azok? Hogyan értékelhetné magát, milyen az önérzete? Megbecsüli a saját életét, lelkét, érzékeny-e a bűnre való csábítás felismerésére? Környezetével ki tudott-e alakítani őszinte érzelmi kölcsönösséget, hogy boldogan tudjanak együtt élni? Rá tud-e empatikusan a másik személyre hangolódni a hívő, rezonálni vele?

Az elmélkedés során megfogalmazódott gondolatokat, a boldogságkeresés közben, verbalizálhatja-kimondhatja hangosan az ember, ugyanis a kimondott szónak ereje van, mert magyarázat közben, az összefüggések jobban fényre kerülnek, könnyebben megérti a mesélő a helyzetet, könnyebben eszébe jut valami megoldás a hívőnek. A családban, emberi kapcsolatokban van lehetőség beszélgetésre, érzelmi problémák kommunikációjára, interakcióra. A beszédben, beszélgetésben, feszültséglevezető hatás érvényesül.

Sokszor nem vagyunk boldogok a világban, mert a személyek bűne, tovább halmozódik a társadalomban, így a bűnös világból, kikívánkozik, elvágyódik időnként az ember, kicsit megpihenni. A boldogságunk érdekében történik a lelkiismeretvizsgálat. A lelkiismeretvizsgálat igazi célja, hogy életünk tudatosabbá váljon, felfogja, megérezze az ember a mindennapi élet vallási dimenzióját.

A boldogság felé, haladhatunk kis lépésekkel. Változtassunk azon, amire mi, egy ember, hatással lehet ! Változtassunk pl. a saját életünkön, a saját kapcsolatainkon, a saját környezetünkön. Ezt a teológia, evangelizálásnak nevezi.

Az evangelizálás, minden keresztény joga és feladata. Pl. megváltoztathatjuk a családi életünket, a fogyasztói szokásainkat. Az ember, ösztönösen érzi, hogy mi a jó, a helyes a számára. A hittan magyarázata szerit ez azért lehet így, mert a természetes erkölcsi törvényt, minden ember szívébe beleírta Isten. A természeti törvény ilyen egyszerűen hangzik : Tedd a jót, kerüld a rosszat (és akkor boldog leszel).

A Bibliában is szereplő aranyszabály az, hogy a másik embert úgy tiszteljük, mint saját magunkat. A természetjog alapján tehát felismerünk dolgokat, a kinyilatkoztatás pedig ennek, konkrét értelmezést adott. Ezt nevezik szituációs etikának, egy bizonyos helyzetben is tudni azt, hogy mi a jó, a helyes viselkedés. A szituációs etikára, a szülő vezetheti rá először a gyereket, annak a szocializációja nyomán. Nos, ez nem minden szülőnek sikerül tökéletesen, éppen ezért is kényszerülnek egyesek elvonulni, zarándokolni, lelkileg egyenesbe jönni, mert „kettesek” viszont hiányosan szocializálódtak, így gondot jelent a társadalomban az együttélés az együttműködés a számukra.

Ha a szülő, nem képes átadni megfelelően az élet értékeit, akkor az egyház, szeretne segíteni ebben, hogy mindenki boldoan élhessen, „boldog-ulhasson”. A sátán a mai időkben, a családokat erősen támadja, mert ő is tudja, hogy a családi kötődés a legfontosabb a társadalomban és az egyházban is. A család, az egy kis egyház. Az egyház pedig, az Isten családja.

Adjon az Úr, az Ő kegyelméből, erős, boldog családokat! Ámen.