Beszéljünk a gyónásról 1. rész

A nagyobb zarándokhelyeken többnyelvû gyóntatókat szoktak alkalmazni. A zarándokcsoportokkal pedig érkezik saját papjuk is, akik ilyen alkalmakra megkapják az engedélyt, hogy saját híveiket külföldön gyóntassák. Ilyen esetben elõfordulhat tévedés, például amikor egy kint lakó magyar hívõ látja, hogy magyarul gyóntatnak, és bemegy õ is a paphoz, aki azonban külföldön csak a saját híveit gyóntathatja, mert csak arra van engedélye. Ekkor nem küldi el a pap a gyónóját, de itthon jelenti, hogy általános tévedés történt.
A plébánosnak saját területén van joga gyóntatni, a káplánnak delegált joga van. Ha egy pap, nem a saját területén tartózkodik, de sürgõsen fel kell valakit oldozni, mert mondjuk halálveszélyben van az illetõ, akkor természetesen bármelyik pap megadhatja a feloldozást, utána pedig pótolja a joghatóságát, vagyis jelenti az esetet a feletteseinek. A bármely papot úgy kell érteni, hogy még az Egyház által kiközösített papnak is joga van ilyenkor a gyónást meghallgatni, mert a megtérõ lélek akaratának eleget kell tenni. Ha nem tudja a pap, van-e azon a helyen arra a bûnre felhatalmazása, meggyóntatja a hívõt, aztán szintén jelenti. De mi történik akkor, ha a pap és a gyónója együtt követtek el valami bûnt? Akkor a hívõ meggyónhat a tettestárs papnak? Csak akkor teheti ezt meg, ha nincs más pap a környéken. Persze ilyen eset, hogy a pap tettestárs legyen egy bûntettben, a legritkábban fordulhat elõ.
Hogyan gyón meg a néma? Ha a gyónást bármi akadályozza, elég, ha a gyónó jelez a papnak, pl. a mellét veri. Ha a néma akarja, leírhatja bûneit a pap számára. Ha más nyelvû a gyónó, mint a pap, és nem értik meg egymást, szintén jelezhet.
Ha a pap elkezd kérdezõsködni gyónás közben, hogy melyik súlyos bûnt hányszor követte el a gyónó, és mik voltak azoknak a vétkeknek a körülményei, akkor a papot nem a személyes kíváncsisága vezérli, hanem ezt neki kötelessége megkérdezni. Kötelessége azért, mert a bûn körülményeit fel kell deríteni, így adhatja meg a helyes penitenciát, vagyis elégtételt. A súlyos bûnt nem mindegy, hogy a vétkezõ szóval, tettel vagy gondolatban követte el, netalán mulasztással. Lehet, hogy a súlyosbító körülmények miatt a bocsánatos bûn halálossá válik. Ha mindezeket a körülményeket a gyónó feltárja, úgynevezett alanyilag teljes gyónást végzett.  Ha a gyónó láthatólag nem tud teljes gyónást végezni, ez alól fel lehet menteni, és majd késõbb pótolja. A felmentésre indok lehet, ha a gyónó beteg, gyenge, értelmi fogyatékos, vallásilag nem elég képzett, feledékeny, nem tud beszélni stb., ilyenkor elég, ha egy-két súlyos bûnt említ csak. Akkor sem tud teljes gyónást végezni a hívõ, ha fizikai lehetetlenség áll fenn, mert mondjuk nincs a gyónásra idõ, mert háború van és bombáznak. A veszély elmúltával ilyenkor is pótolni kell a részletes gyónást. Erkölcsileg lehetetlen a gyónás, ha többágyas kórteremben fekszik a beteg gyónó, és a betegtársai hallanák a bevallott bûneit, vagy ha az apa a pap fiának gyónna. Nem lehet elvárni a paptól azt, hogy kockáztassa a gyónásért az egészségét, ha a gyónni kívánó fertõzõ beteg.
A gyónási titkot viszont köteles megtartani, még az élete árán is! Még akkor is, ha õ maga nem oldozhatta fel, mert arra a súlyos bûnre nem volt felhatalmazása, és más paphoz küldte tovább, olyanhoz, aki feloldozhatja vétke alól. Még akkor is meg kell tartania a gyónási titkot, ha a gyónója már nem is él! Ha tolmács által gyónt valaki, a tolmácsnak is hallgatnia kell a gyónásról. Ha véletlenül hallotta valaki a másik gyónását, mert mondjuk túl közel állt a gyóntatószékhez, meg kell magában titokként õriznie, amit meghallott. Direkt sérti meg a gyónási titkot az, aki elárulja a gyónó nevét és bûnét, indirekt, aki név nélkül beszél a bûnrõl, de a körülményekbõl rá lehet jönni, ki volt a gyónó.
Olyan is elõfordulhat, hogy a pap nem tudott odafigyelni a hívére, amikor az gyónt, hiszen a pap is ember, neki is elvonhatja valami a figyelmét. Mi a teendõ ilyenkor? Errõl fogunk beszélni a következõ részben.