„Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék”

A fenti mondat, a pünkösdvasárnapi evangéliumban szerepel. Pünkösdkor a Szentlélek leszállását ünnepeljük. A Szentlélek, minden emberre leszállt, bár a lángnyelvek, csak az apostolok feje felett jelentek meg, mert ők az egyház kiválasztott letéteményesei voltak. A nyelvek adománya is mindenkire kiterjedt, ez a pünkösdi csoda.
Az Ószövetségben, csak egy-egy kiválasztott prófétára szállt le a Szentlélek, hogy közvetítsen Isten és ember közt a próféta, de most mindenki áldott lett. Azért van ez így, mert a Szentlélek ajándéka, Krisztusban válik valóságossá, Jézushoz kell menni „a szomjasnak, hogy igyon”, hogy a Szentlélek hatékony legyen benne.
A mostani Szent Liturgián is leszállt mindenkire a Szentlélek, ezért aki hisz, abban a Szentlélek ereje lakik.  Sokszor érezhetjük úgy, hogy belefáradtunk az életbe, ilyenkor bezárulhat a Szentlélek forrása a lelkünkben. Ez a forrás kiapadhatatlan, csak pillanatnyilag nem találjuk hozzá az utat, a probléma miatt. A megoldás, hogy Istenből merítsünk hitet, erőt, hogy tudjuk folytatni hivatásunkat, amit az Atyától kaptunk.
A Szentlélek elvezet minket az igazságra, arra, hogy Isten gyermekei vagyunk, a Szentlélek megtanít minket imádkozni, hogy hozzáférjünk a lelkünkben lakozó forráshoz. Az ima elvezet minket az Atyához, mert éltet ez a kapcsolat.
Adjunk hálát, hogy megkaptunk a Szentlelet és újítsuk meg imaéletünket.