A család, mint kis egyház

A szülőnek azzal tisztában kell lenni, mindig szem előtt kell tartani, nagyon jól kell tudnia, hogy nem magának neveli a gyermeket, hanem Istennek! A család, egy kis egyház ! A család formálja a hitre a gyermeket, akár tudatában van, akár nincs. Legyen szó akár egy nagyon egyszerű példáról, félreteszek a testvéremnek egy fél szelet csokoládét, mert erre vagyok nevelve, vagy egyes kisebbségi szubkultúra szerint, szégyen az, ha nem tud lopni a gyerek a boltból, mert akkor bamba, ha nem tudja becsapni a többségi társadalmat ! A hétköznapi értékrendjébe kell, hogy beleépüljön a gyereknek, a hit.
Van olyan kisgyermek, aki megkapta a családban a hitre nevelést, az alapvető katekézist, mire óvodába kerül, már tud keresztet vetni, hallott Jézusról, az őrangyaláról, ismeri a legegyszerűbb esti imádságot, de van, amelyik gyermek, mindenfajta vallásos előképzettség nélkül érkezik a kiscsoportba. A lemaradását még könnyű behozni ebben a korban, és játékosan megoldható. Kialakítható a természetes hitérzék, a jézusi szeretettapasztalat, a jóság iránti fogékonysága a kisgyermeknél, kis ráfordítással, odafigyeléssel. Ha a kisgyermeket szeretettel elfogadják, ő is el tud fogadni másokat.
Ma, a családot összetartó belső értékek megkérdőjeleződtek a társadalomban, úgymint a hűség, alkalmazkodás, elfogadás, engedelmesség stb. Gondoljunk bele, hogy életük nagy részét idegenekkel töltjük el az iskolában, munkahelyen, szakkörökben, és nem a családunkban. A keresztény családnak nem ilyennek kell lennie, hanem megmutatni, hogy a mindenkire érvényes apostoli küldetés, elsősorban a családtagokhoz szól. A család, a hit első képzési iskolája.
A nők hagyományos szerepköre megváltozott. A nő már nemcsak anya és háztartásbeli lehet, mint a 19. században, hanem karriert futhat be, az élet akármilyen területén, lehet tanár, orvos, katona, rendőr, sportoló, kutató, fizikai munkás, bármi. De ennek ára van, a családi élet feladása és ez bizony elég nagy ár, mert a család így nem tud eleget tenni a feladatának, hogy tanúságot tegyen az egymásért élő szeretetről.
Már a kisgyerekeknek tanítani kell a hittanon a felelős keresztény család fogalmát, kihasználva a természetes érdeklődésüket. A keresztény, sokgyermekes család példa a mikrokörnyezetében, de a politikában is, mert a jó példának kisugárzása van.  A gyermekek ösztönösen megérzik a másokért odaadni kész szeretet értékét. Érzik, hogy a szüleik, nem törekednek egymás és a gyermekek birtoklására, hanem azok kibontakozását segítik elő.
A Familiaris Consortio megfogalmazása szerint, a családgondozás, minden keresztény feladata, ne legyen az egyházban szegény család, elhagyott anya, árva gyerek. A gyermektelen katolikus családok itt tehetnek nagy szolgálatot az örökbefogadással. A plébániák is elősegíthetik a meghittebb családi életet, közös Bibliaolvasással, közös adventi koszorúkötéssel, családi kirándulásokkal stb.
A keresztény nagycsaládosokat esetleg csúfolhatják, ilyenkor a már hasonló helyzetet megélt család, jó tanáccsal tud szolgálni. Ördögi körnek látszik az, hogy az apa, több munkát vállalhat a sok gyerek miatt, amiért kevesebb időt tölt családjával. A szülő nem tud szíve szándéka szerint nevelni, mert kevés az egy gyerekre fordított idő. Ezt semmiképp ne tetőzzük azzal, hogy anyagiakkal akarjuk pótolni a szeretetet.