Bibliakommentek
Értsük jól az
Ószövetséget
Értsük jól az
Újszövetséget
Tartalomhoz ugrás

Jelenések könyve II. rész

A Jelenések könyvének elemzése kezdetén, megállapítottuk, hogy a könyv a végidővel, és a szerző korában az egyház helyzetével foglalkozik. Szerzője a hagyomány szerint János apostol és evangélista, aki Patmosz szigetén élt. A 7 levélben, Jézus a korabeli 7 egyháznak üzen.

Levél az Efezusi egyháznak Jel 2,1-7
: Fontos keresztény központ volt Efezus, a páli misszió része. Efezus városa nagy megújuláson ment át a római uralom időszaka alatt. Ez az újjászületés lehetett az oka annak, hogy a köznép akkora lelkesedést mutatott a birodalom iránt. A polgár büszke volt a császárára. Itt már nem az evangéliumok ellenséges magatartása érezhető a Római birodalommal szemben. Az író a közösséget megdicséri az állhatatosságáért, a hamis tanítókkal szembeni ellenállásért. Isten országa még az ördög és csatlósai támadása alatt áll, ha vannak tévtanítók. Az ígéret, hogy az élet fájáról ehetnek, az 1. századi zsidó apokalipszisekben is megtalálható. Azt bizonyítja, hogy a megváltás visszafordítja Ádám átkát. Az elveszett halhatatlanságot Jézuson keresztül visszakapják. Térjen a közösség vissza első lelkesedéséhez, különben Jel 2,5: „…elmozdítom gyertyatartódat helyéről…” – mondja Jézus, ami azt jelenti, elveszíti kiemelkedő helyzetét az egyház. Virágnyelven beszél Jézus, nem konkrétan, hanem jelképekben. A virágnyelv kifejezés onnan ered, hogy a középkori spanyol udvarban, a lovagok bizonyos fajta virágot küldtek a hölgynek, ha értésére akartak hozni valamit. A virág beszélt helyette. Ma is él ez a hagyomány.

Levél a Szmirnai egyházhoz 2,8-11:  A zsidók megvádolták a keresztényeket a római hatóságok előtt Szmirnában, ezért börtönfogságra számíthatnak. Szétvált már a diaszpórában a kereszténység és zsidóság identitása, a pogánykeresztények növekvő számával. Az ítéletnapi kárhozattól, vagyis a „második halál”-tól kell igazából félni, ami a szellem halála, örök kárhozat. Ezt úgy kerülhetik el, ha kitartanak a szenvedésben.

Levél a Pergamoni egyháznak 2,12-17: Jel 2,13: „…tudom hol laksz, ott, ahol a sátán székhelye van…” A sátán székhelye, sátán trónja itt a római helytartó tartózkodási helyét jelenti. Ronald Raegen amerikai elnök is jelképesen azt mondta a Szovjetúnióra a hidegháború idején, hogy a sátán birodalma. Híres volt a Caesar temploma Pergamonban, ill. a város Augustus és Róma istennő kultuszáról volt nevezetes. A római kormányzó letartóztatta a keresztény Antipászt, majd kivégeztette. A császár kultusz megtagadása vezethetett Antipász vértanú halálához. A provinciában egyedül a kormányzónak van joga halálbüntetést kiszabni, mint a pallosjog a magyar középkorban. Jel 2,12: „…így szól, akié a kétélű kard…” Vagyis Jézus szól, Krisztus kétélű kardjával szemben áll a kormányzó kardja, mert úgy hívták a halálbüntetési jogát, hogy a kard törvénye. A Bölcsesség könyvében Isten Igéje=(Jézus) Isten parancsának a hegyes kardja. A két kard törvénye, a két bíró ellentétben áll. Tehát, a római helytartónak nincs joga ítéletet végrehajtani, csak az igaz bírónak, Jézusnak. Az író megfeddi a közösséget a nikolaita eretnekség követése miatt. A nikolaiták szektájának megértéséhez magyarázatképpen felhasználja az író Bálámot Szám 31,16, mint ószövetségi motívumot. Jel 2,14: „Vannak ott nálad követői Bálám tanításának, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izrael fiait, hogy áldozati húsból lakmározzanak és paráználkodjanak.” Utalás Szám 13,16-ra, ahol arra sarkallja a zsidókat, hogy házasodjanak amoritákkal, azoknak az isteneit tiszteljék. Egyes keresztények szerint a bálványok hamis nem létező istenek, ezért az azoknak áldozott húst nyugodtan megették, Szent Pál is említi ezt, hogy ezzel botránkozást okoznak. Az Ószövetségi utalások miatt, aki először olvassa a Jelenések könyvét, ószövetségi tájékozódás nélkül, nem fogja megérteni. Szinte úgy járunk a Jelenések könyvével, mint gimnáziumban Dante Isteni színjátékával, hogy a sok kortörténeti, irodalomtörténeti utalás miatt, egyszerre két könyvet kell olvasnunk, egyik kezünkben az Isteni színjáték, másik kezünkben egy lexikon. A nikolaiták tanításuk szerint részt vehettek a császár isteni tiszteletén a keresztények. Fontos kérdés volt akkoriban, hogy vásárolhat-e a keresztény olyan húst a piacon, ami görög, római, kisázsiai istenségeknek áldozott állatból származik? Részt vehet-e olyan étkezésen, ahol ilyen istenségeknek felajánlott ételek vannak felszolgálva és elhangzanak ezekhez az istenségekhez imák, énekek? Jel 2,17:„…a győztesnek…egy kis fehér követ adok…a kis kőre írva pedig új nevet…, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.” Nagyobb az ereje a névnek, ha senki más nem ismeri, mert akkor senki más nem használhatja. Ez a név a feltámadt, megdicsőült Jézus neve. A bajvívásban a győztes annak idején egy fehér követ kapott, amelyet átadott a bíróságnak. A fekete kő elmarasztaló ítéletet jelentett.

Levél a Tiatirai egyháznak 2,18-29: Jel 2,20: „De van ellened egy kifogásom, hogy megengeded Jézabel asszonynak, aki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítson és elcsábítsa szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és egyenek a bálvány áldozatokból.” Az Ószövetségben Jézabel, Szidón királyának a lánya volt, Áhábnak, Izrael királyának a felesége, kánaánita volt, a Baál pogány istenséget tisztelte. Itt a közösség megosztója, aki engedi a bálványáldozati hús evését, így akarják elkerülni az üldöztetést. Jel 2,24: „…akik nem követik ezt a tanítást, és akik nem ismerték a sátán mélységeit…” Valószínű azt is megcélozták Jézabel követői, hogy Isten mély dolgaiba betekintsenek, ez azt jelentette a zsidó apokalipszisben, hogy betekintést nyerjenek a világ végi ítélet titkaiba. Azt hirdették, hogy betekintettek Isten titkaiba, de az író szerint azok igazából a sátán mélységei. Hasonlít a jelenség a mai szektákra, akik a világ végének időpontját számolgatják. Ez nem helyes vallásosság, nem ez a lényege a hitünknek.

Levél a Szárdeszi egyháznak 3,1-6: Jel 3,4-5: „…de van néhány neved Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben…aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből.” (Zsolt 69,29) Az író a város mindennapi életéből vesz példákat a teológiai mondanivalóhoz, mint a Laodíceai levélben is. Szárdesz kikötőváros volt, a gyapjú behajózásáról volt híres, így kerül bele a levélbe a ruha hasonlat. A szennyezett ruha a bűnösség általános jelképe, a tiszta ruha a keresztségben megvalósuló megtisztulást, új kezdetet szimbolizálja. A fehér öltözet, a megdicsőült test.

Levél a Filadelfiai egyháznak 3,7-13: Jel 3,7: „…aki ha valamit megnyit azt senki sem zárja be…” Aki kinyitja az ajtót, az itt Jézus. Izaiás 22,22 egy új hivatalnokot mutat be, akinek kizárólagos hatalmában áll a királyhoz való bebocsátás, ez jelképesen a feltámadt Jézus. Jézus által a keresztények eljuthatnak Istenhez. A nyitott ajtó az evangélium hirdetésének kedvező lehetőségét mutatja. Jel 3, 8: „Íme odaadok egyeseket a sátán zsinagógájából, akik zsidónak mondják magukat, holott nem azok, hanem hazudnak, íme megteszem, hogy eljöjjenek és lábadhoz boruljanak.” Ellenségeskedés sejthető ebből a zsidók és keresztények közt, ki az igazi Izrael. A gyülekezet ellenségei a jövőben nyilvánosan elismerik majd az egyházat.

Levél a Laodíceai egyháznak 3,14-22: Jel 3,15-16: „Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg. … De mivel langyos vagy…kezdlek téged kivetni szájamból.” Laodícea vízellátása a meleg forrásaiból érkezett, ezért az ivóvíz langyos volt. Gazdag település volt ruhaipara és bankközpontja miatt, szembetegségekre specializálódott az orvosi iskolája. Erre is találunk utalást a Szentírásban. Jel 3,18: „Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat…s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss.” Viszonylag magas társadalmi helyzetük volt, biztos szociális, gazdasági helyzetük ezért önelégültekké váltak a laodíceaiak. A tűzben megpróbált színarany a buzdítás kifejezése, hogy tegyenek tanúbizonyságot keresztény hitük mellett, annak ellenére, hogy ez társadalmi elutasításhoz vezethet, halálbüntetéshez. Zak 13,9 használja ezt a képet, hogy Isten megtisztítja népét, mint az értékes fémet. Ebben a részben a Jelenések könyve 7 levelét néztük át, a következő számban, Isten mennyei udvartartőásával és a 7 pecsét titkával ismerkedünk meg.


Vissza a tartalomhoz