A próféták jövendölései

Az ószövetségi idõkben járunk Kr.e. a 7. században, a zsidó nép szomszédságában Egyiptom mellett Asszíria  a nagyhatalom. Érthetõ, hogy Náhum próféta  azt jövendöli Asszíria fõvárosa Ninive, majd rabságra jut, mert Jahve igazságot tesz a történelemben, az igazaknak üdvöt ad majd. Mivel a zsidó nép nem tartotta be a mózesi törvényeket, kánaáni pogány szokásai voltak, a próféták mindig a megtérésre szólítottak fel. Szofóniás próféta szerint Jahve haragjának napja közel van emiatt a bálványozás miatt, de a végidõben minden nép Isten segítségét hívja majd.
Habakuk próféta megjövendölte, hogy a nép engedetlensége miatt a babiloniak, akik idõközben átvették a Közel-Keleten a hatalmat az asszíroktól, megtámadják majd a zsidókat. Jahve azonban meg fogja szabadítani õket. Isten adta az uralmat a babiloniak kezébe, hogy a környezõ népeken hatalmaskodjanak, megbünteti így Isten õket, akiket a babiloniak leigáznak. De Habakuk próféta úgy látja, a babiloniak már átlépték a történelemben nekik szánt szerepet. A zsidók végzete mégis elérkezett Kr. e. 597-ben, Jeruzsálemet is megtámadták. Ekkor mûködött Abdiás próféta, aki ítéletet hirdetett a népek ellen.
Jeremiás próféta akinek apja pap volt, furcsa módon azt prédikálta, hogy ne álljanak ellent a babiloni támadásnak! Ha behódolnak ugyanis, kevesebb vérveszteséggel élhetik túl a katasztrófát. Jeruzsálemben voltak azonban hamis próféták, akiket a királyi udvar tartott el. Hivatásos próféták voltak õk, akik a fizetésüket a királytól kapták, így nem is mertek neki ellent mondani semmiben. Õk természetesen olyan tanácsot adtak, amit az uralkodó hallani akart. Szerintük Babilon, nem az isteni ítélet eszköze, Jahve minden támadás ellen megvéd, hiszen a Sion-hegyen lakik a jeruzsálemi szentélyben, tehát a saját házát, vagyis a templomot meg fogja védeni, csakúgy, mint a választott népét is. Hiába jövendölte meg Jeremiás próféta, hogy elpusztul a templom, a város, fogságra viszik a népet 70 évre, nem hallgattak rá, börtönbe zárták. Eljöttek a babiloniak és bizony minden úgy történt, ahogy azt Jeremiás elõre megjósolta. Sedékiás zsidó király szemét kiszúrták, fiait megölték, a népet deportálták.
Jeremiás levelet diktált a zsidó foglyoknak, amit Báruk próféta jegyzett le. A levélben az állt, hogy a zsidók illeszkedjenek be új hazájukba Babilóniába, de tartsák észben, hogy minden birodalom virágkora egyszer elmúlik. A zsidók majd szívbõl megértik Jahve törvényét, Isten új szövetséget köt majd velük, olyan királyuk lesz majd ismét, amilyen a legendás Dávid volt. visszatérnek majd a fogságból, helyreállítják Jeruzsálemet és a lerombolt templomot. A deportáltak közt volt Ezékiel próféta is. A zsidók Babilóniában a Kebár folyó mellett laktak. A zsidók képzeletében eddig úgy élt, hogy Jahve a jeruzsálemi templomban lakik. De mivel az megsemmisült, feltételezték, hogy a babiloniak istene Marduk legyõzte Jahvét. Ezékiel magyarázta el számukra, hogy egy igaz Isten van, Jahve, Marduk csak bálvány. Jahve pedig bárhol tud törõdni népével, tehát a számûzetésben is.
Ezékiel a kötelességének tekintette, hogy minden zsidóhoz eljusson a szava, hogy azok az idegenben is megmaradjanak az igaz hiten. Aki azonban a figyelmeztetés ellenére elhajlik, az már az õ személyes felelõssége és nem a prófétán kérik számon a lelkét. Hirdette továbbá, hogy mindenki csak az egyéni bûneiért felelõs, ez a gondolat számunkra természetes, de az ókori zsidók másképpen képzelték. Azt hitték, az apa vétkeiért  Isten, megbüntetheti a gyereket is. Jézustól is megkérdezték a tanítványok, amikor egy út széli vak koldust láttak, hogy ki vétkezett, az apja, vagy õ, hogy vakon született.
Ezékielnek keserûen szembesülnie kellett azzal, hogy az otthon maradt zsidók a nagy tragédia ellenére sem tértek meg az igaz hitre, hanem a bálvány Tammuz kánaáni istenséget imádják, az Ég Királynõje istennõnek mutatnak be áldozatot, a Nap égitest elõtt hajolnak meg, hozzá imádkozva. Körülmetéletlenek mennek a templom szent helyére, a levita papok nem teljesítik a kötelességüket. Az edomiták beköltöztek az elhurcolt zsidók házaiba.
A deportálás három hullámban történt. Ezékiel hiába kérte meg az otthon maradottakat, hogy tartsák meg a szombatot nehogy még nagyobb csapás érje õket. vándorútra való eszközöket csináltatott magának, hogy ezzel elõre jelezze, ismét egy deportálás várható. Megjósolta azonban a hazatérést is, a kettészakadt ország újbóli egységét, új királyt, és hogy Isten visszatér az új templomba. A prófécia valóra vált. Kürosz perzsa király hazaengedte a zsidókat, visszaadta a templom szent edényeit amit Nabukodonozor babiloni hadvezér zsákmányolt Jeruzsálembõl, pénzt adott a templom helyreállítására.
Az elsõ hazatérõ csoportot Sebakkár vezette. Jeruzsálemben azonban az edomiták nem akarták visszaadni az eredeti zsidó tulajdonosoknak a házakat, telkeket. A szamaritánus félvér zsidók, amiért a hazatérõ zsidók nem engedték, hogy részt vegyenek a templomépítésben, folyton akadályozták õket a munkálatokban.  Feljelentették a zsidókat a perzsa királyi udvarban. Az otthonmaradt zsidók a környezõ pogány népekkel kötöttek házasságot. Most az a helyzet állt elõ, hogy a pogány házastárs, nem mehetett be a zsidó templomba. Vagy a zsidó házasfél sem tartotta meg továbbra sem a szombatot. Mindez problémát okozott, feszültséget szült, nemcsak a családokban, hanem az egész társadalomban is. Ezdrás próféta úgy oldotta meg a felmerülõ gondot, hogy felbontatta az ilyen vegyes házasságokat.
Nehemiás próféta tizenkét évig volt a zsidók fejedelme. Uralkodása alatt Júda ismét önálló tartomány lett, Jeruzsálem pedig a fõvárosa. Egyes zsidók annyira eladósodtak, hogy magukat adták el rabszolgának. Nehemiás megszüntette ezt az adósrabszolgaságot. Saját helytartói fizetését sem vette fel, mert azt is az adóból gyûjtötték össze. Egy rövid idõre vissza kellett térnie Perzsiába, mert eredetileg Artaxerxész perzsa király pohárnoka volt, de Júdában halt meg.
Aggeus próféta is a hazatérõ zsidókkal volt. könyvében szomorúan említi, hogy amire a zsidók a fogságban annyira vágytak, a templom felépítésére, most amikor ezt szabadon megtehették volna, az építõanyagot a nép elsikkasztja, széthordják. Emiatt nincs áldás a földön, terményen. De Aggeus azzal bíztat, hogy eljön majd a Messiás, az új templom dicsõsége nagyobb lesz a réginél, Jahve király lesz az egész világ felett.
Zakariás próféta szerint is, Jahve visszatér majd a Sion hegyre, a jeruzsálemi templomba, és minden nép ott tiszteli majd. Zakariás, akinek apja is próféta volt, sajátosan azt hitte, hogy Józsua fõpap a Messiás, mert Dávid törzsébõl származik. Koronát is csináltatott neki.