Istent kereső filozófusok

A filozófusokat mindig izgatta, hogy be lehet-e bizonyítani emberi észérvekkel Isten létét. Ki így, ki úgy válaszolt, saját meggyőződése szerint, de az Egyházról általában mindenkinek volt véleménye. De nem mindenkinek jó véleménye, tapasztalata. Negatív vélemények az egyházról, vallásról:
Az angol Hume véleménye, hogy a vallás fertőző betegség, a vallás képzeteit csak a félelem hozta létre. Holbach szerint a vallás a nép elvakítására szolgál. Strauss álláspontja, hogy a vallás a haladás kerékkötője. Talán Marxszé a legismertebb kijelentés, mi szerint a vallás a nép ópiuma. Nietsche pedig egyenesen odáig ment, hogy bejelentette, hogy Isten meghalt. Ebben az időben már súlyos a helyzet, mert bár a felvilágosodás korában is támadták az egyházat, de nem magát az Isten hitet. Voltaire például jelszót adott ki az egyház ellen: „Tapossátok el a gyalázatost.”. Szerinte csak az egyház lerombolásával lehet a társadalmi békét elérni. Ugyanakkor nem volt ateista, mert hitt Istenben, akit Legfőbb Lénynek hívott. Hitt abban, hogy Isten teremtette a világot, hogy Isten megbünteti a bűnt, jutalmazza az erényest. Halálos ágyán papot hivatott, ez is hitét mutatja.
Hume filozófust említettem legelőször, ő, és Rousseau, Kant is elismeri az egyház  hasznosságát, szükségességét annak, hogy az egyház és a vallás az erkölcsös életre nevel. Tindal viszont itt meg is áll, mert elképzelése szerint az erkölcsös élethez elégséges, ha Isten létében és a lélek halhatatlanságában hiszünk.
A felvilágosodás korára volt jellemző, hogy mítosztalanítani akarták a Szentírást, vagyis száműztek minden csodát pl. Jézus életéből. E szerint nem történt meg, csak legenda a vízen járás, kenyér szaporítás, sőt, a feltámadást is csak az apostolok találták ki. John Locke viszont megválaszol ezekre a feltevésekre azzal, hogy a csodák nem ész ellenesek, hanem egész egyszerűen ész felettiek. Descartes és Spinoza is elismerte Istent Teremtőnek azzal, hogy a világ transzcendens előfeltételének nevezték Istent. Vagyis Isten nélkül a világ sem létezne, ez a legegyszerűbb istenérv a filozófiában. Még Darwin is elismerte Istent teremtőnek, az evolúcióval  nem támadta azt, hiszen az ősanyagot is Isten hozta létre, amiből a változatos élet a fejlődéssel kibomlott, ennek a lehetőségét Isten teremtette meg.
Hégel szerint, Jézusban láthatjuk meg az isteni és emberi természet egységét. Isten az ember felelős feleletét várja az Ő szeretetére, mert Isten az életünk végső értelme.
A filozófusok központi kérdése, hogy mi értelme az életnek, ha nincsen Isten? Az erkölcsös, etikus élet? De ki mondja azt meg, hogy mi az etikus? Az etika filozófiai szaknyelven a gyakorlati erkölcsöt jelenti. Előzetes erkölcsi tudással születünk a világra, vagyis a kisgyerek is tudja, hogy az anyukájának hazudni bűn, akkor is, ha ezt soha senki nem mondja neki. Viszont mivel szabad akarata van az embernek, vagy igazat mond, vagy nem. Éppen a szabad akarata miatt vonható felelősségre ezért.
Frankena felteszi a kérdést, hogy miért legyünk erkölcsösek? Könnyű belátni, hogy azért, mertha minden bűn megengedett és legális lenne, káosz lenne a világban. Tisztázni kell magunkban, hogy hogyan szeretnénk élni, anarchiában, vagy rendezettségben. A 10 parancs második kőtáblája a normális együttélés alaptételeit tartalmazza. A saját kultúrájában alakítja ki mindenki az erkölcsét, állítja Herskovits. Vagyis a muszlim férfinak megengedett a saját civilizációja szerint, hogy akár négy felesége legyen, amíg ez a cselekedet egy keresztény részéről, bigámiának számít. Tájjellegű erkölcsök jöhetnek létre, pl. ismeretes, hogy az idős eszkimók öngyilkosok lesznek, hogy ne legyenek a közösség terhére. A társadalom elvárja tőlük az öngyilkosságot, és nem tartja bűnnek. De a keresztény erkölcsön belül is mutatkoznak eltérések, mondjuk a protestánsoknál nem szentség a házasság, így megengedett a válás, míg a katolikusoknál nem. Csoporterkölcsnek lehet nevezni a bűnözők betyárbecsületét. Most már olyan betyár világ van, hogy még a bűnöző egymáshoz sem becsületesek.
Mi segít nekünk abban, hogy erkölcsös életet éljünk? A lelkiismeretünk. Mi a lelkiismeret? A II. Vatikáni zsinat szerint egy belső szentély, ahol együtt lehetünk Istennel. Aquinói Szent Tamás szerint, Isten szava bennünk. A filozófusok szerint azonban a lelkiismeret agyi, pszichés tevékenység csupán, ezen a véleményen van Voght, Steinbuch. A lelkiismeret alakítja az erkölcsös viselkedésünket, a pszichológusok szerint viszont -Ukinner, Eibl-Eibeskeld, Layhausen- a viselkedés csupán begyakorlás, szokás kérdése.      
Aquinói Szent Tamás nagyon egyszerűen fogalmazza meg, mit kell tenni az erkölcsös embernek. Hát a jót. A jót kell tenni, a rosszat kerülni. Kant szerint az az erkölcsös, ha nyugodtan elvárhatom, hogy egy ugyan olyan szituációban, mint amilyenben én voltam, más ember is úgy viselkedjen, mint én. Vagyis úgy kell tennem, hogy a viselkedésem etalon lehessen. Törekedjünk erre mindnyájan.