A világi munkatárs hivatásbeli feladatai 1. rész

A parókián, együtt dolgoznak papok, női-férfi
szerzetesek, világi hívő munkatársak, egy lelki közösséget alkotva a templomba
járó hívekkel. A parókiának, feladatai vannak az egyház küldetésében. Ezeket a
feladatokat a következőképpen oszthatjuk fel, csoportosíthatjuk. Állandó
feladatok, alkalmi feladatok, rendkívüli feladatok, liturgikus feladatok,
lelkipásztorkodási feladatok, kiemelt apostoli tevékenységként pedig a
hitoktatás.
Az egyház (küriakon, szünagógé), az Úr háza,
Isten népének gyülekezete, egy vallási, kultikus közösség, az egyetemes
egyházat is jelenti, és a helyi istentiszteletre összegyűlt helyi egyházi
egybegyűlt közösséget is jelenti egyszerre. Isten kegyelmes meghívásából lehet
az ember, az egyház tagja, hogy az emberiség javát, üdvét szolgálja a kapott
karizmájával, az egyház organizmusa-szervezete által. Az egyetemes egyházat,
Krisztus mennyasszonyaként is szokták nevezni, megjelenítve a titokzatos
kapcsolat értékét, mellyel az egyház, folytatja Jézus küldetését.
A helyi egyház, az egygházközség, a parókia
(római katolikus szóhasználattal plébánia), szerényebb keretek között valósítja
meg az egyetemes egyházat, de ugyan úgy Isten választott népe, akiket Isten
szeret és egybegyűjt, feladattal, hivatással, küldetéssel lát el. Az
egyházközség a keresztény tökéletesség felé törekszik, a mennyben trónoló
Krisztus, földön élő közössége. Az egyházközség tagjai, a Szentlélek által
működnek közre a teendőkben. Krisztus teljessége-plérómája, elárasztja az
egyházközség tagjait adományaival, hogy küldetésüket, összetartóan teljesíteni
tudják. A helyi egyházközség teljesíti környezetében az egyetemes egyház
küldetését, az emberek üdvét munkálják. Az egyházközség-parókia vezetője ebben
a missziós munkában, a parókus.
A plébánia, Isten egyházi családja, a hívők közössége, egy testvériség.
Az Egyház megújulása, az (új)evangelizáció sikere a plébániától függ.

Rakaczky Bazil atya életetörténete:
Mucsonyban, Borsod megyében született 1931-ben,
Mucsonyban, Miskolcon, Sajószentpéterben tanult. 1946-ban Hajdúdorogra vették
fel főiskolára kántor- és tanítóképzőbe. 2 év tanulmány után érezte a bazilita
szerzetesi hivatást, így 1948-ban bazilita szerzetes-jelölt lett Máriapócson,
majd Hajdúdorogon volt novic. 1950-ben szerzetesi kis fogadalmat tett. Az Egri
egyházmegyének szemináriumában készült az érettségire. 1951-ben, 1 tanévet tanulhatott
a Nyíregyházi Szemináriumban, mert az akkori kommunista politikai vezetés, nem
engedte a szerzetesek tanulását. Kénytelen volt tehát dolgozni, a mentős
szakmát választotta, katonáskodásáig, mely szolgálatot 1952-ben kezdett meg.
Budapesten is katonáskodott 1956-ban, így titokban beiratkozott a Pázmány
Egyetem teológia karára, de ezt a titkosrendőrség hamar lefülelte. Az 1956-os
forradalom idején két másik bazilita szerzetestársával, (Erdei József, Skinta
István atyákkal) külföldre emigrált. Rómában licenciátus (kisdoktori) fokozatot
szerzett, 1961-ben szentelték pappá. Bazilita rendi előljárói 1961-ben az
USA-ba, majd Kanadába küldték papi szolgálatra, a dohányvidéki magyar
görögkatolikus hívek lelki ellátására. 1964-ben visszatérve az USA-ba, megalapította
egy farmon Matawan-ban, a Műáriapócsi Bazilita Atyák Kolostorát, az „amerikai
Máriapócsot”. Mindemellett a Newark-i Seaton Hall Egyetemen, pszichológiát
hallgatott. Majd 1969-ig Ohio-ban teljesített lelkipásztori szolgálatot, ahol a
görögkatolikus gimnáziumban hittant oktatott. 5 állomáshelye is volt egymás
után, köztük New York is, de volt többek közt noviciátus mestere a Nantikock-i
görögkatolikus apácáknak is, az általuk vezetett leánygimnáziumnak és szociális
otthonnak pedig lelki vezetője volt. 1973-tól New Jersey államban volt parókus,
majd Gajdos Albert parókus halála után Perth Amboy parókusa lett 1991-ig. Ekkor
Magyarországra érkezett vissza, haza, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Gimnázium
lelki igazgatójának, majd 1993-ban a bazilita tartományfőnökséget bízták rá, a
Szent István Bazilita Tartomány provinciálisa lett. 2019-ben hunyt el
Máriapócson. (Az adatok a Görögkatolikus Szemle 1993. februári számából, a 8.
oldalról származnak.)