Életem célja

A zarándoklás, ráébreszti az embert, hogy ahogyan a gyalogos úton is kitűzzük a célt, ahová el szeretnénk jutni, úgy életünk célját is meg kell határoznunk. Sokszor és sokan felejtkeznek el erről az egyszerű, de nagyon fontos dologról, teendőről. A mennyország a célunk? Szeretnénk a mennyországba jutni? De mi az oda vezető út? Jézus önmagáról mondja : „Én vagyok az út…”. A személy meghatározza a célt, de a cél is meghatározza a személyt. Ez nem pusztán játék a szavakkal, hanem ez azt jelenti, hogy a személy, aki képes volt kitűzni a célját, megváltozik, mert a cél, energiával tölti fel a cselekvéshez. A személy az életének iránytűjét beállítja egy irányba, ami felé halad, amiért tesz is. A célhoz igazítja az élete tetteit, eseményeit.

Mi az életem célja? Könnyű erre a kérdésre felelni? Annak nem, akinek a vágyai zavarosak, ellentmondóak, ezért békétlenség uralkodik a személy belsejében, háború dúl a lelkében. A vágyak, remények, lehetőségek, döntések meghatározásában, letisztulásában segíthet az átimádkozott zarándoklat. Szükségleteinkről, akár még pontosan megfogalmazott listát is össze lehet állítani.

Akinek nehéz meghatároznia egy alapdöntést (optio fundamentalis), annak Viktor Frankl pszichológus azt javasolja, hogy jelöljön ki egy bizonyos időintervallumot, pl. 5 év, 10 év, 15 év, és gondolkozzon el azon, mit szeretne kezdeni ezekkel az évekkel. Mi adna értelmet ezeknek az éveknek? Ezen évek alatt, milyen tapasztalatoknak örülne? Mi jelentene áldást ezekre az évekre? Összefoglalva az elgondolásokat, könnyebben kirajzolódik a személy számára, hogy mi az élete orientációja, mit szeretne elérni? Tehát a célhoz vezető utat, szakaszaira bonthatjuk.