MENTÁLHIGIÉNÉS LELKIVEZETÉS 2 RÉSZ
Kedves Olvasó! Sorozatindító cikkemben,
meghívtam Önöket arra a kutató kalandra, hogy együtt fedezzük fel a
mentálhigiéné világát és kapcsolatát a keresztény lelkivezetéssel. A
mentálhigiéné alkalmazásának szükségességére a rendszerváltás után figyelt fel
hazánk. Abban a különleges történelmi pillanatban, amikor átalakult a
társadalmunk, és sajnos sok munkanélküli lett hírtelen, a mentálhigiéné a
személy számára kiemelte a hasznosság érzésének fontosságát pszichológiailag,
hogy egészséges legyen az önértékelése. Természetesen, ennél sokkal
összetettebb, sokrétűbb ez a tudományág, mely összefüggésben áll a
pszichológián kívül a szociológiával, pedagógiával, egészségüggyel is. A
mentálhigiéné odafigyel a testi és lelki egészségre egyaránt. Próbáljuk meg
együtt megfogalmazni, ki az egészséges ! Erre a kérdésre mindenki könnyedén
rávágja a választ, az, aki nem beteg. És ki az, aki lelkileg is egészséges?
Ezen talán picit gondolkodni kell. Szedegessük együtt össze a lelki egészség
ismérveit. Az a személy egészséges lelkileg, aki képes szeretetet adni és
kapni, aki képes konszolidáltan kimutatni az érzelmeit, akinek van
realitásérzéke, aki kapcsolatokat tud teremteni, akinek helyes az önismerete és
önértékelése, aki képes a tapasztalataiból tanulni, aki képes az
együttműködésre, aki felelősségteljesen fejezi ki önmagát, tekintettel a
hatásra, melyet a viselkedése, cselekvése kivált.
A fentieket tekintetbe véve, mindezen okokért helyez a
keresztény-katolikus nevelés is hangsúlyt arra, hogy a gyermek megtanulja a
beilleszkedési módokat a családjában és az iskolában a szocializáció folyamán,
hogy majd megvalósítsa növekedő életfeladatait, védje és erősítse az énképét. A
keresztény-katolikus iskolában a lelkivezetés, igyekszik a kamasznál a
kortárscsoporti hatást (dohányzás, alkohol, drog, promiszkuitás)
visszaszorítani, és a hatékony kommunikációt elősegíteni, hogy a feszültséget
és izolációt oldja és az önkifejezést
más módon segítse. A mentálhigiéné, a kortárscsoporti hatást, az iskolai
felvilágosító-megelőző előadásaival, programjaival kívánja megoldani. Mindkét
módszer jó, hasznos, kívánatos, és kiegészítik egymást, pl. a
mozgásprogramokkal, kirándulási kultúra újraélesztésével, kerékpározás
támogatásával, mozgásmotiválással, élelmezéstudományi előadásokkal,
tanácsadással túlsúlyban szenvedőknek, játékos mozgással stb. A vallásos és
világi programok, közösséget teremtenek, kapcsolatokat alakítanak ki, megelőzik
a serdülőkori depressziót, kezelik az életspecifikus identitásproblémát, a
gyereken át, még hatással vannak a szülőket bevonva az esetleges családi
krízisekre is. (A cikk szakmai része,
BUDA BÉLA : A lélek közegészségtana,
Animula kiadó Bp 2004, - című könyve alapján íródott.)