Bazilita szerzetesek Máriapócson 1. rész
A Pócsi Szűz Mária ikon, második
könnyezése (1715) után, a nagyszámú zarándoksereg fogadására, kőtemplomot
építettek a településen. A máriapócsi kőtemplom
építését Bizánczy
György Gennadius Munkácsi görögkatolikus püspök idején (1716-1733) kezdték el
1731-től, a püspök saját pénzéből, Olsavszky Emmánuel görögkatolikus püspök,
bazilita szerzetes idején fejezték be 1756-ban. Pócsra a bazilita
szerzeteseket, a Munkács-Csernekhegy-i
kolostorból hívta, Hodermárszky János József Munkácsi görögkatolikus
püspök és bazilita elöljáró. Barkóczy
Ferenc Egri római katolikus püspök tiltakozott a baziliták érkezése ellen,
mondván, hogy veszélyezteti a baziliták megjelenése a ferencesek, erről a
vidékről származó jövedelmét. Mária
Terézia császárnőhöz fordult, azzal a hamis félelemmel, hogy a baziliták,
koldulni fognak, ezzel a környék népét megterhelik majd anyagilag és
érzelmileg. Olsavszky Emmánuel
püspök felelt meg a vádakra, a Pozsonyi Helytartótanácsnak, 1751-ben, 11
pontban.
Olsavszky püspök kifejtette a
pontokba szedett válaszában, hogy a bazilitákra azért van szükség Pócson, mert
az egyházmegyés pap nem tudja ellátni a
zarándokok tömegeit. A baziliták Pócson, éjjel-nappal zsolozsmáztak, dicsőítvén Istent, tisztelvén a Szűz
Anyát. A baziliták, hajnaltól, este
9-ig miséznek, ünnepélyes énekes misét végeznek, fogadalmas miséket
mondanak a búcsúsok kérésére (pl. elhunytakért). A római- és görögkatolikus híveket, ortodoxokat, nem mindig kíséri a saját papjuk, ezeket a híveket is
meg kell gyóntatni a bazilitáknak,
előmozdítani az uniót, az egységet a
rítuskülönbség ellenére. A baziliták szolgáltatják az asszisztációt a püspöknek, amikor Mária ünnepeken, ünnepi misét
celebrál Pócson. A baziliták gondozzák a templomot. A szerzetesek koldulásától
pedig nem kell félni, mert az a Szabályzatukban tiltva van, egyébként sem nagy
igényűek, hiszen állandó böjtölés van előírva a számukra. Így tehát Gróf Károlyi Ferenc pártfogásával, a
monostor építése folytatódott. Gróf
Károlyi Ferenc, a bazilita monostornak ajándékozta a pócsi 1000 holdas birtokát, a hozzá tartozó
majort, és azok minden jövedelmét, így a szerzetesek, anyagi gond nélkül tudták
teljesíteni a szolgálatukat, hogy tanításukkal elősegítsék a hívek lelki épülését.
Erdődy Gábor Antal Egri római
katolikus érsek és Bizánczy György
Munkácsi görögkatolikus püspök, Máriapócsot, kegyhellyé nyilvánította, ez azt jelenti, hogy engedélyezte a
kegykép nyílvános tiszteletét. A kegyhellyé nyílvánításkor kapja meg Pócs
településnév a Mária előtagot, így lett Máriapócs. Máriapócsnak XIV. Benedek
pápa engedélyezte a búcsúk tartását,
a baziliták kérésére 1750-ben.
A pócsi monostorban tartózkodtak a bazilita papnövendékek, maguk a nevelők is magas fokú képzettséggel
rendelkeztek. Pócson, parókiális iskolát
működtettek a baziliták, 1777-től
pedig grammatikális és nacionális
iskolát is nyitottak. Magyar, rutén, román gyerekek tanultak itt, a környékről,
és távolabbról származóak is, görögkatolikusok, római katolikusok, protestánsok
is. A templom ikonosztázionja
1785-1788 közt készült el, valószínűleg egy eperjesi fafaragó mester munkája. A
templom első festőművészei Szpalinszky Mihály és Tádé lengyel származású
testvérek. Tádé bazilita szerzetes
volt Munkácson. Az ikonosztázion képeit Mihály festette, ezeket az eredeti
ikonokat a 19. században kicserélték, barokk stílusú képekre. 1841-ben a baziliták Máriapócsin Tanítóképzőt nyitottak, Popovics Bazil Munkácsi görögkatolikus
püspök megbízásából, ahol kántortanítókat is képeztek.
1905-ben, a máriapócsi csodás
kegykép, ismét könnyezett. A könnyezést Gávris Kelemen bazilita 35 éves áldozópap, a kegykép
őre vette észre. Zubriczky
Tivadar máriapócsi bazilita házfőnök
jelentést tett Firczák Gyula Munkácsi
görögkatolikus püspöknek, aki egyházmegyei vizsgálatot rendelt el.
1912-ben megalakult a
Hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye, X. Piusz pápa jóváhagyásával. Az első
Hajdúdorogi görögkatolikus püspök, Miklósy
István volt. 1912-ben épült Ungváron a bazilita rendi internátus, melynek
költségeit a pócsi monostor állta. A gróf Károlyi Ferenctől kapott adomány
birtokrészeket egyesítették Máriapócson, és a vasútállomás mellett, korszerű
mezőgazdasági szeszgyárat, malmot, olajütőt építtettek a baziliták. A befolyt
jövedelmekből az iskolákat tartották fenn és segítették a szegényeket. A
bazilita rend felvirágzása után, közbeszólt a történelem, az I. Világháború és
a Trianoni véres igazságtalan békediktátum, megsemmisítette
Nagy-Magyarországot, megtizedelve a görögkatolikus egyházmegyét, görögkatolikus
híveket, az egyházmegye vagyonát. A reményteljes újraéledésről a következő
részben olvashatnak az érdeklődők.