A mindennapi életről morálteológiai szempontból
Az Isten, azokban a dolgokban jön el hozzánk, melyeket a legjobban ismerünk, amelyek felől legkönnyebben megbizonyosodhatunk, tehát a mindennapi életünk dolgaiban. Nézzünk körül a világban, milyen jelenségeket látunk?
Megbecsüljük az időseinket? Segítjük a hátrányos helyzetűeket? Ellenezzük az eutanáziát, az abortuszt? Elismerjük a házasság szentségét? Gyakoroljuk az imádkozást? (és még sorolhatnánk) Mi tehát akkor a feladatunk? Álljunk ki az öregek és a hátrányos helyzetűek életéért. Álljunk ki azok ellen a próbálkozások ellen, melyek támogatnák a segített öngyilkosságot és eutanáziát. Álljunk ki a tiszta házasság és a családi élet mellett. A hívő embernek a hite, átjárja az élete minden rétegét, a világi dolgokat is. A világi kis dolgokban is hűnek kell lenni Istenhez, a keresztény testvéri szeretetet gyakorolni kell, az egyszerű hétköznapi dolgokban. Nézzük meg Szűz Mária példáját, ő hogyan szentelt meg egy mindennapi tettet, pl. a rokona meglátogatását, amikor elment a várandós Erzsébethez, Keresztelő Szent János édesanyjához.
Ugyan így átitathatja a hit, a szeretet a munkahelyi tevékenységünket, az otthoni háztartási munkánkat, a beszélgetésünket a barátokkal. Mindehhez erőt meríthetünk a Szent Liturgiából, az eucharisztiából, a szentségekből. Krisztus megszentelte a mindennapokat a názáreti 30 évig tartó rejtett életében. Mi is minden élethelyzetben, tanúságot tehetünk a hitünkről. Az ember természetéhez hozzá tartozik, hogy ajándékszerűen tudja szolgálni a másik személyt.
Az embernek tanúságot kell tudni tenni, a megpróbáltatásban, szenvedésben is, minden helyzetben lássuk meg, mi az Atya akarata.
