PRÁGAI BOLDOG ÁGNES
Az egyház jún.8.-án emlékezik meg róla. Prágában született 1205-ben és ott is halt meg 1282-ben. Apja I. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk leánya volt. Apja eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki a cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták. Ezután Ágnes, II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak a jegyese lett, Ausztriába került, de nem sokáig, mert az angol király, III. Henrik vetett rá szemet. Ágnes ellenkezett, mivel mindenáron szerzetesnő akart lenni. A huszonöt éves hercegnő, királyi öltözetét durva darócra cserélte fel, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Minoriták érkeztek Prágába, Ágnes rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort és templomot. A minorita testvérek között két német is volt, beajánlották Szent Klárának, aki csakhamar szívélyes viszonyba került vele. Négy evél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását. A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. A gazdagok közül is sok harmadrendi csatlakozott hozzájuk vagyonukkal és munkaerejükkel. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása, melyben az ápolói munkát volt keresztes vitézek vették át. Ezek ,,Keresztes Lovagok a Vörös Kereszttel'' néven szervezetbe tömörültek, s Ágnes gazdag alapítvánnyal látta el őket. A hercegnő szerény otthonából hamarosan egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett. Halála előtt nem sokkal békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között. Hetvenhét éves korában, 1282-ben halt meg. Ágnes kolostorai egészen 1782- ig, II. József szekularizációs rendeletéig megmaradtak.