A HIT
BEVEZETÉS
Célom bemutatni a keresztény hit értékességét, különlegességét, üdvözítő voltát. A mai Európában egyre inkább szembe kell néznünk a más vallások jelenlétével, csábításával. Hogyan történhetett ez meg, a keresztény gyökerű Európában? Hiszen egész kulturális életünk a keresztény vallásosságon nyugszik. A szekularizáció, spirituális éhséget eredményezett, amit a keleti és muzulmán vallás igyekszik csillapítani.
Mit is értünk a vallás kifejezés alatt? A magyar vallás szó, a latin confessio, megvallás kifejezés fordítása. Ez annyit jelent, hogy a belső hit, kifelé való tanúsítása. Gyakrabban hivatkozunk a religio latin szóra, ami Isten iránti elkötelezettséget jelent, Istentől való függést. Azt Istennel való személyes viszonyunkat értjük alatta. Az Istennel való kapcsolatunk a vallásosság, amikor az ember szóban, tettben, egyéni és közösségi magatartásban kifejezést ad vallásos meggyőződésének.
Természetfeletti az a vallás, ami felülről, a személyes Istentől indul ki, Ő határozza meg az ember magatartását. Az Isten kinyilatkoztatására adott válasz a vallásos hit. A kezdeményező Isten, amit mond, vagy tesz, az ingyenes ajándék. Feltárja az ember előtt az üdv mibenlétét, és annak elérésének feltételeit.1
Európában még mindig uralkodó a keresztény hit. A keresztény szó a görög khrisztianosz-ból származik, ami krisztusit jelent. Így kezdték nevezni Antióchiában, Jézus első követőit. Jézus követése, a hozzá való tartozás megvallása, megélése. Jézus bemutatja, hogy az embernek hogyan kell megélnie az Atyával való kapcsolatát. A hívők, az egyházba szerveződnek.
Jézus a vallást intézményessé tette, az egyház szervezete az Ő felhatalmazásával végzi küldetését, vagyis a hit terjesztését. Szertartásokban közvetíti a kegyelmet, az ember megszentelésére. A szent mise lényege, hogy bekapcsolódunk Jézus áldozatába. A liturgia, hódoló válasz Isten kitárulására, az üdvtörténet eseményeit tárja elénk.
Már a gyermekben is felmerül a kérdés, ha egy Isten van, hogyan lehet több vallás? Melyik vallás az igazi? Melyik vallás az üdvözítő? A Nostra aetate enciklika a kereszténység és a más vallások kapcsolatáról szól. Isten minden embert üdvözíteni akar. Minden vallású ember végső kérdései ugyan azok, mi az élet, a szenvedés értelme? A keresztény válasz erre az, hogy Isten szeretetből teremtett, létben tart, párbeszédre hív.
Keresztény vallásunkban, tudatosan megvalljuk hitünket Istenben, rituális és közösségi tevékenységben, vagyis a szent misében. A vallás irányítja a hívő magatartását, rendezi az ember értelmi, érzelmi, akarati életét. Istenhez való viszonyulásunkat tanúsítja az ima.
Vallásos rítusok azonban megfigyelhetők a más hitűekhez tartozóknál is, még a primitív népek is bizonyos rendszerességgel végeznek áldozatot, böjtölnek, hogy kapcsolatukat fenntartsák a világot meghatározó erőkkel. A természeti népeknél mágiából áll az ünnep, a fenyegető veszedelmek elhárítása. Időhöz kötődik pl. az újévi, aratási ünnep. Az egyén életére vonatkoznak a születésnap, névadás, házasság megünneplése vallási kultusszal.
1. VILÁGVALLÁSOK
1. 1 HINDUIZMUS
A hinduizmusban a védák, nem megváltást, hanem túlvilági gyönyöröket ígérnek. A brahmanizmusban, vagyis hinduizmusban, és a buddhizmusban, taoizmusban is, a vallás végső célja nem a helyes hit, hanem a helyes cselekvés.2 A kultusz jellemzője a bakhti, a belső szerető odaadás, ami felold a karma alól. A tudás eljuttat a felszabaduláshoz a lélekvándorlás alól. A tudás a világlélek gondolatának ismerete.
Bhagavad Gita magyarul A magasztos szózata, szanszkrit nyelven íródott, vallásbölcseleti költemény. Az időszámítás kezdete körül keletkezhetett, szerzője ismeretlen. Összefoglalja a kor vallási, filozófiai tanításait, mi szerint mindenki köteles a származása szerinti tevékenységet elvégezni, pl a harcos öljön embert. Ezzel segíti fennmaradásában a kasztrendszert.
Ismert még a Mahabharata eposz, melyben szerepel Krisna herceg, Visnu isten is. Az eposz szereplői nem történelmi személyek. Krisna és Visnu isten, áthatják a világot. A Kr. e. 8. századra Indiában már hiszik a lélekvándorlást, a karma elméletet.
Az Upanisad, a legrégebbi filozófiai szövegeket tartalmazza. Különleges fogalom a nirvana, ami az öntudat, egyéniség megszűnését jelenti. A lét szenvedés, amitől a halál sem vált meg, mert újjászületünk. Egyedül a móksa, vagyis a tudás az, ami megváltást adhat. Az anyagi része megsemmisül az embernek, így a lélek nem születhet újjá, a magára maradt lélek nem érzékel, éntudatát elveszti.
A jóga, az indiai misztika elmélete és gyakorlata. Ezek szerint, az anyagi világ és az én, nem létezik, csak érzékcsalódás. Meditációval kell elérni a felismerést, hogy csak a világlélek létezik. A meditációt testgyakorlattal, légzéstechnikával, gondolkodás eltompításával gyakorolhatjuk. Ismert még az avatar fogalma, aki időről időre megtestesül, de nem vesz fel emberi természetet, azért jön a világra, hogy helyreállítsa az örök rendet.
Indiában a lélekvándorlás büntetés, nyugaton viszont az új élet lehetőségét jelenti.3
1. 2 BUDDHIZMUS
A buddhizmust Szidharta Guatama indiai herceg alapította, aki megvilágosodott, innen a neve Buddha.4 A vallás a Kr.e. 6.században terjedt el. A herceget, az öregséggel, betegséggel, halállal való találkozás késztette a megvilágosodásra, miután remeteségbe vonult. Képes volt visszaidézni korábbi életeit. Tanítása szerint a lélekvándorlás folyamán, más lényekben is újratestesülhetünk. Benáreszi beszédével mozgásba hozta a tan kerekét, vagyis felismeréseit közölte.
A buddhizmus a megváltás három válfaját ismeri :
-Srávak ajána, vagyis a hallgatók járműve. Ez áll legközelebb Buddha tanításhoz. Dél-kelet Ázsiában honos, neve Theraváda.
-Mahajan, vagyis a nagy jármű. Észak-kelet Ázsiában terjedt el. E tan szerint bölcs életet kell élni, így juthatunk a nirvánába. A megvilágosodottakat bodhiszattváknak nevezi, akik a többi lény üdvét segítik.
-Tantrajána, vagyis a gyémánt jármű. Tibetben, Mongóliában honos vallás. Sámánista elemeket is tartalmaz.
A buddhizmusban a nirvánába belépett mestert tisztelik. A tisztelet főbb helyei :
-Buddha születési helye,
-halálának helye,
-megvilágosodásának helye.
A buddhizmusban az istentisztelet célja, az ember üdvözülésének elősegítése, hogy a mennyei hatalmak segítsenek az megvilágosodásban.
Buddha beszédeit, recitáló imaszövegekké, azaz mantrákká alakították. Ezek a mágikus szövegek is szükségesek a nirvánához. A dharma szó, azt jelenti, tan, ami bölcsességhez vezet. A buddhizmus szerint, minden ami van mulandó, ezért minden lét szenvedés.
A négy nemes igazság, a buddhizmus alapelvei :
-a lét szenvedéssel jár,
-a szenvedés belülről fakad,
-a szenvedés megszüntethető,
-ennek útja a nyolc rétű ösvény. Ezek, a 1-bölcsesség, 2- felismerés, 3-elhatározás, 4-erkölcsi magatartás, 5-beszéd, 6-tett, 7-életmód, 8-meditáció.
A buddhizmus ismeri a Legfőbb Lényt, törekszik a transzcendencia után, pozitívum benne az önzetlen szeretet, jóság, részvét. Az üdv útjának tartja magát, de Buddha csak példát mutat.
A buddhizmus szerint, az élettől el kell szakadni, mert a szenvedés oka az életszomj. A buddhista út célja a tökéletes felszabadultság állapota, a nirvána. Szó szerint megsemmisülést, kialvást jelent. A kis szekér irányzat, kevesek számára adatott meg, radikális követelményeivel. A nagy szekér útja, sokak számára nyitott.5
1. 3 A KÍNAI VALLÁS
A kínai vallásban az ősök tapasztalata áll a középpontban. A földműveléshez kapcsolódik a kultusz. Médiumok közreműködésével végezték a rítusokat. A taoizmus, a családi kultusz, a születés, halál, házasság, ősök tiszteletéhez kötődik. A népi vallásosság istenek, templomok köré szerveződik. Konfuciusz szerint, az uralkodó kapja meg a karizmát, hogy a kultusz révén fenntartsa az égés föld harmóniáját. Áldozatot mutat be a nép, birodalom jólétéért.
Univerzalizmusnak hívják azt az ősi metafizikai rendszert, ami a kínai gondolkodás alapjául szolgál. Az ég, föld, ember, az egységes mindenség három alkotórésze, melyek belső kölcsönhatásban állnak. A Csou dinasztia idején válik a konfucianizmus, állami ideológiává. A Han dinasztia idején, Kr. u. 3. században kezd felemelkedni a konfucianizmus ellenében a Lao-céból és népi vallásos kultuszokból táplálkozó taoizmus, mint vallás.
A konfucianizmus 'külső', azaz az emberi, családi, politikai kapcsolatokra érvényes tanítás, a taoizmus pedig 'belső' az egyén szellemi-érzelmi-lelki szükségleteinek kielégítését szolgálja.
Népi vallásosságon azt kell érteni, hogy pl. minden megművelt területnek megvolt a maga istesége, akihez a parasztok a jó termésért imádkoztak.
Az ember egyesíti magában az ég és föld szellemi erőit. Öt elemre vezettek vissza minden földit. Jang a hímnemű, aktív, nemző, teremtő, fényes princípium. A párja jin, női, passzív, befogadó, odaadó. Jin és jang kiegészítik egymást, nem ellentétei egymásnak. A két princípium közti erőviszonyok eltolódásával magyarázzák az évszakok váltakozását.
Minden lét úgy keletkezik, hogy a két őserő, jin és jang törvényszerű változások során megy át. Amikor a különbségek még nem voltak szétválasztva, a mindenség állapota nem a nemlét volt, hanem a potenciális, még nem láthatóvá vált lét.
Három dolog tartja fenn és kormányozza a világot. Első a sang ti, a legfőbb megistenült ős, a főisten. Tekintete előtt zajlik le az egész világtörténelem. Királyoknak ad utasítást, ő az előidézője mindennek, de eközben maga tétlen marad. Ő az, akitől minden függ, de személyesen nem avatkozik be állandóan a kormányzás folyamatába.
Második a tien. Konfuciusz a fogalom helyett a tien szót használja, ami eget jelent. Az ég, mindennek az oka, az ég hoz létre mindent a hitvesével, de neki alárendelt földdel együtt. Az ég uralkodik a világ és az emberek felett. Százszoros szerencsét áraszt azokra, akik jót tesznek, ugyanígy százszoros szerencsétlenséget azokra, akik rosszat követnek el. Haragja abban nyilvánul meg, hogy aszállyal, rossz terméssel, zűrzavarral sújtja az országot.
Harmadik a tao, ami utat jelent, bölcs utat, ami célhoz vezet. Rendet, törvényt is jelent, ami mindenben érvényesül. Konfuciusznál a tao törvény, aminek segítségével az ég rendben tartja a természetet és az emberi életet. A tao kettéválásából jött létre az ég és a föld. A társadalom és az egyén életének rendje, taoja a legszorosabban egybefonódik. A világegyetem egyik részében bekövetkező zavar, diszharmóniát vált ki a többiben is.
A világ három részből tevődik össze, ég, szellemek világa, emberek világa. A világot számos istenség, démon, ó és rossz szellemek népesítik be. A jó lények a jangból, rosszak a jinből származnak. Az isteneknek szánt áldozat ló, disznó, kutya volt általában. Az égieknek felajánlott áldozatot elégették. A földnek szántakat elásták.
Az elhunytaknak áldozati ajándékkal kedveskedtek. Akik a testüket elhagyták, egy finomabb anyagszerű létben léteznek tovább sírjuk vagy házuk közelében.
A kínai császár főpap is volt egy személyben, ami azt jelentette, hogy joga volt az istenek sorába iktatni valakit. Pl. Kuan-ti hadisten, eredetileg a 2. században élt hadvezér volt, a 16. században emelte isteni rangra az uralkodó.
1. 4 A ZSIDÓ VALLÁS
Az Ószövetségben a kultusz középpontja az Isten megjelenése. Isten kezdeményez, összehívja népét, vagyis Izraelt, kinyilatkoztatja magát, amire a nép imával válaszol. A kultusz célja, Isten népének létrehozása, ezért a kultusz mindig közösségi esemény. A kultusz az erkölcsi életre is kihatással van. A jeruzsálemi templom pusztulása után megszűnt az áldozat. A papi tisztség öröklődött a zsidóknál. A zsinagógában 10 felnőtt férfi, nem szent helyen, laikus liturgiát végezhet. Zsidó ünnepek :
-Ros Hasana, azaz újév,
-Jom Kippur, azaz engesztelő nap, a főpap beléphetett ilyenkor a jeruzsálemi templom szentélyébe.
-Szukkot, azaz sátoros ünnep, az Egyiptomból való kivonuláskor is sátorban laktak, ennek erre emlékeznek az ünnep alkalmával.
-Hanuka, azaz aratás, templomszentelés, a fény ünnepe. Az ünnep történetéhez hozzá tartozik, hogy a Makkabeusok Kr.e. 165-ben visszafoglalták a templomot, ahol azonban csak egy napi olajat találtak, hogy a menórába betöltsék. Az egy napi olaj, csodás módon mégis égett nyolc napig, a szükséges ideig.
-Purim
-Peszach, azaz a kivonulás, szövetség kötés ünnepe. A Sínai hegyen átvette Mózes a Tórát. Mózes a Tórával, szóbeli hagyományt is kapott, ez leírva a Talmud. A Talmud valójában háromezer tudós véleménye a törvényekről. A Talmud első rétege a Misna. A Misnát egészíti ki és magyarázza a Gemarra. A Halaka és Hagada, elbeszélések a Mózes 5 könyve alapján. A Midrás a betű szerinti értelmen túl következtet a Szentírásból. A Babiloni Talmud volt leginkább használatban a zsidóság körében.
-Sávout, azaz a hetek ünnepe,
A keresztények szemében az ószövetségi pátriárka Ábrahám a hit atyja. Olyan erős hite volt, hogy még fiát is feláldozta volna. Törvény nélkül, hittel eljut az üdvösségre.
1. 5 ISZLÁM
Az iszlám keletkezése és elterjedése előtt, Kr. u. a 7. században az Arab-félszigeten a sokistenhit volt a jellemző. A törzsi istenek felett allah akbar, a szó szerinti fordításban a nagyobb isten uralkodott. Mekkában a Kába kőnél volt az arab vallás kultusz helye. Az iszlám előtti arab vallás nem ismerte a halál utáni túlvilági életet, de hitt a sorsszerűségben. Az ősi erény megkövetelte, hogy engedelmeskedjenek a törzs vezetőjének. Már létezett a vérbosszú gyakorlata, a muszlim előtti világban.6
Kr. u. 570-ben született Mekkában Mohamed, akit harmincöt éves korában Gábriel angyal ráébresztett, hogy próféta. Mohamed 610 körül, a koraisita törzs tagjaként, Mekkát fontos várossá tette, kereskedelmi sikereivel. A koraisita törzs korábban nomád volt. Mohamed látta, hogy meggazdagodás miatt a törzsi rendszerük felbomlott, új eszmére van szükségük.
Mohamed klánja, a Hasim nemzetség, nem részesedett nagy mértékben a vagyonból. Félő volt, hogy a törzsek felmorzsolódnak a testvérharcban.
Kr. u. 622 az iszlám időszámítás kezdete, ekkor Jeruzsálem helyett, Mekka felé fordulva imádkoztak. Mohamed megteremtette az ummah-ot, vagyis a vallási egységet a törzsi elkötelezettség helyett. Mohamed tehát, egységbe kovácsolta a törzseket. Allah, az ősi arab panhteon főistene, Mohamed szerint, azonos a zsidók és keresztények Istenével. A Kába kövében a nabateus Hubál istenség lakott, arab elképzelés szerint.
Mohamed a jövendőmondók, bölcsek stílusában fogalmazott a Koránban. A kinyilatkoztatást Isten szó szerint diktálta le neki, Mohamed közvetítő, mint szócső működik. A Korán, eszkatológikus jellegű. Mohamed unokatestvére, Varaka ibn Naufal, keresztény volt, ismerte a Szentírást.
Ő mondta Mohamednek, hogy Mózes és a próféták Istenétől kapott megbízatást, hogy az arabokhoz küldött követ legyen. Huszonhárom év alatt, versről versre jutott a Korán, Mohamed birtokába, kinyilatkoztatás által.
Küszködött, hogy egyes kinyilatkoztatás értelmét megfejtse. A Korán fejezetekre, vagyis szúrákra oszlik. Mivel Mohamed írni, olvasni nem tudott, fennhangon elszavalt a kinyilatkoztatást, a társai megtanulták, az írástudó kevesek, papírra vetették. Húsz évvel Mohamed halála után született meg az első hivatalos gyűjtemény. A szerkesztők a hosszabb szúrákat előre vették.7
A Koránban olvashatjuk, hogy Allah a menny és föld teremtője, az embert egy vérrögből teremtette. A hitetlen, a Korán szóhasználatában nem ateistát jelent, hanem olyan embert, aki nem hálás a Teremtője iránt. A rituális ima arabul szala, ebből származik az iszlám szó. A Kába kövének megkerülése közben Isten jóságának, hatalmának jeleit figyelik meg a világban.
Mohamed kezdetben néhány fiatalt térített meg, akik kiábrándultak Mekka pénzhajhász világából és a társadalom peremén élőket, nőket, rabszolgákat. Az ősök pogány isteneinek tiszteletét megtiltotta Mohamed, ezzel elszakadt a koraisita törzstől. Így a muszlimok élete Mekkában ellehetetlenült. Ki akarták éheztetni Mohamed családját és követőit.
Jaszrib arab pogányai magukhoz hívták őket a településükre, készen állva az új hit felvételére is, mert a törzs a törzsi háborúkban megtizedelődött, ezúton akarták létszámukat emelni. Három zsidó csoport is élt a településen. Mohamed egyesítette a két törzset, törzsek feletti népet alkotott, aminek a zsidók is tagjai lehettek. Jaszribot, a muszlimok elnevezték Medinának. Mohamed böjtöt hirdetett a zsidó Jom Kippur napján.
Engedélyezte, hogy a muszlim férfiak, zsidó nőket vegyenek feleségül. Számos engedményt tett, pl. megtarthatták a zsidó étkezési törvényeket, Jeruzsálem felé fordulva imádkozhattak.
Mohamed, néhány zsidóval együtt tanulmányozta a Bibliát. A medinai zsidók először megadták Mohamednek a lehetőséget a beilleszkedésre, de aztán a próféta ellen fordultak, csatlakozva azokhoz a pogányokhoz, akik ellenezték a mekkaiak bevándorlását. A zsidók szerint a próféták ideje lejárt, a Messiást várták..
Az iszlám vallás elterjesztéséért, dzsihád-ot, szent háborút folytattak a sokistenhívők, hitetlenek ellen, az iszlám állam létesítéséért. Kr. u. 630-ban Mohamed és hívei elfoglalják Mekkát, ami az új hit szent városa lesz. Az első 4 kalifa a próféta helyettese. Elterjedt a vallás a nem arab lakosság körében is, Egyiptomban, Szíriában.
A szunniták, a Mohamed mondásainak gyűjteményét a Koránnal egyenrangúnak tartják. A siiták, Mohamed vejét Ali kalifát, és annak a leszármazottait tekintik az iszlám jogos vezetőinek.
Az iszlamisták szerint, az imában tovább működik a Mohamednek adott isteni lélek. Hitük szerint, Mahdi lesz az utolsó imám, akiben a lélek, mint megváltó jön el.
Az iszlám legnagyobb kiterjedése idején, az Oszmán birodalomhoz tartozott a Balkán, Közel-Kelet, Spanyolország egy része, Konstantinápoly, egész 1290-től, 1918-ig.
Az iszlám öt pillére :
-a hit megvallása, amit legalább két tanú előtt kell megtenni. Tartama, hogy nincs más isten, csak Allah, és Mohamed az ő küldötte.
-napi ötszöri ima, de ez nem párbeszéd istennel, csak magukban tudatosítják isten jelenlétét.
-ramadáni böjt, napkeltétől napnyugtáig tartózkodik ételtől, italtól, nemi élettől, dohánytól, illatszertől, mert ilyenkor érkezett a mennyből a Korán.
-alamizsna, a a szegény vagyona 2,5 százalékát, gazdagabb 10 százalékát fizeti be.
-mekkai zarándoklat, minden muszlimnak egyszer az életében vállalni kell, hétszer megkerülik a Kába követ, ettől a tisztaság különleges állapotába kerülnek. Egyes irányzatok a pillérekhez veszik a dzsihádot.
Van az iszlámnak csoportja, amelyik a predestinációt tanítja.
A muzulmánok szerint a Teremtő a történelem ura, az ember bírája az utolsó ítéleten. Az üdvözültek látják majd Allahot a paradicsomban, ahol érzéki gyönyörökben lesz részük.
A sarija, az analógikus következtetés, amivel a Korán útmutatás ad a jog és etika minden területére. Ezt használják fel a bíróságok az iszlám államokban. A muzulmánok Jézust csak prófétának ismerik el, kereszthalálát nem tartják megváltó jellegűnek.
1. 6 KERESZTÉNYSÉG, ÚJSZÖVETSÉG
Az Ószövetségben megígért Messiás, megérkezett az emberek közé a Názáreti Jézus Krisztus személyében.8 Amikor Jézus, a Messiás eljött, Új szövetséget hozott létre. Azokat az embereket, akik Jézus tanítását követik keresztényeknek nevezzük. Azokat az igazságokat, amelyeket Isten kinyilatkoztatott, a Szentírás és a szent hagyomány tartalmazza. A szent hagyomány, Istennek az íratlan szava, amelyet Jézus a Szentlélek közvetítésével adott át az apostoloknak, azok pedig tovább adták az utódaiknak.
A szent hagyomány a hitvallásokban, az egyház szertartásaiban és imáiban, valamint a pápák és püspökök hivatalos tanításaiban jelenik meg.
Mielőtt az Újszövetséget leírták, élő szóban adták tovább. A Szentlélektől sugalmazva írták le Isten szavát. Az Újszövetséghez huszonhét könyv tartozik. Jézus szavait, tetteit, az apostolok tanításait, a korai egyházban való tevékenységüket tartalmazzák a könyvek.
Az Újszövetségben megtalálható a négy evangélium, az Apostolok Cselekedete, Szent Pál levelei, Katolikus levelek, Jelenések könyve. Jézus az egyetlen főpap, elküldte a Szentlelket.
Az egyház feladata a martüria, vagyis tanúságtétel, a diakónia, vagyis szeretetszolgálat, és a liturgia. A szent liturgia jelenvalóvá teszi Jézus halálát, feltámadását, mennybemenetelét. A liturgia keretében részesülünk a beavató szentségekben. A liturgia előfeltétele a hit, megvalósítja az Isten és ember közti viszonyt. Az egyház, az Isten hierarchikusan tagozódó népe.
Az egyház folytatja Jézus papi tevékenységét, látható jelekkel, rögzített rendben, amíg Jézus vissza nem tér, hogy beteljesítse Isten országát. Az Újszövetségben, az ember, Jézus megváltó kereszthalála által, Isten fogadott fiává válik, társörökössé, a Szentlélek lakozik benne.
1. 7 JÉZUSRÓL
Jézus a Dávid dinasztiából származott, Betlehemben született. Betlehem, a mai Ciszjordániában található.9
Ciszjordániát sok zsidó ma is a bibliai nevén említi Szamáriaként, Júdeaként. Izrael 1967-ben a hat napos háborúban foglalta el Ciszjordániát. A palesztin város harmincötezer lakosának többsége muszlim. Ez azt jelenti, hogy tíz betlehemiből csak három keresztény. A város a Júdeai sivatag peremén fekszik, amelyik sivatagban Jézus negyven napig böjtölt.
A betlehemi Születés temploma a vastag falaival, inkább erődítménynek néz ki, mint templomnak, homlokzata dísztelen. Az oltár alatti mészkőlépcső visz le a barlangba. Ma is használják az ilyen sziklaüregeket, amibe sok jászol van vájva az állatok részére. Betlehem fenyőkkel benőtt lejtőin ma is legeltetnek a pásztorok, mint 2000 évvel ezelőtt, amíg 1997-ben le nem dózerolták a vidéket, hogy lakótelepet építsenek a betelepült zsidóknak.
Kenyér háza a betlehem név jelentése, de ez bármely településre vonatkozhatott ahol malom működött. Nagy Konstantin császár édesanyja Kr. u. 326-ban járt Betlehemben, fia, a császár, elrendelte a Születés templomának építését. A templomban ma három felekezet, küzd meg minden négyzetcentiért, római katolikus, örmény ortodox, görög ortodox.
A templomot a többségi elv alapján a görög ortodoxok irányítják, akik a Juliánusz naptár szerint tartják az ünnepeket. Ez azt jelenti, hogy a karácsonyt, jan.6.-án ülik. Éppen ezért, a tv a betlehemi misét a Szent Katalin templomból közvetíti. Az örmények jan.18.-án ülik a karácsonyt. Betlehemben tehát háromszor jön el a karácsony.
Jézushoz igazítja az életét a keresztény ember, átveszi értékrendjét. A Khalkedóni zsinat Kr. u. 451-ben kimondta, hogy Jézus tökéletes Isten és tökéletes ember, az Atyával egylényegű. Isteni és emberi természetében keveredés, változás, megosztás, elszakíthatóság nincs. Az isteni és emberi természet egy személyben valósul meg.
A Názáreti Jézus Krisztus, az Isten Igéje, az Atya Fia, a Szentháromság második személye. Az Ószövetségben Jézus az Isten Bölcsességeként jelenik meg, aki jelen van a teremtésnél, Isten ajkáról származik. A Bölcsesség működött a próféták lelkében, a kinyilatkoztatás közvetítője. Jézus a Megváltó, akiben Isten kinyilatkoztatta magát.
Jézusban két természetes akarat és tevékenység van. Jézus isteni és emberi akarata közt nem volt ellentét. Isteni tevékenysége volt a Szentlélek lehelése, emberi a táplálkozás. Mindkét természete szerinti a csodatétel. Jézus öröktől az Isten Fia, időben pedig Szűz Mária fia lett. Jézus embersége is szent, lényegileg, a személyi egység miatt. Jézusban nem volt bűn, szabadon vállalta értünk a kínhalált.
Jézus másokért élt, hogy Isten feltétlen jóságát érvényre juttassa, és hitből fakadó bizalmat ébresszen Jézus minden tettében Megváltó, nemcsak szenvedésével és feltámadásával. Jézus nyitott a pogányok, asszonyok felé, nem félt a tisztátalanoktól, a hátrányos helyzetűek pártjára állt. Isten nem bosszúálló, hanem jóságos, amit Jézus az életével és halálával tanúsít. Isten nem engedi, hogy üdvözítő akarata kudarcot valljon az ember .elutasítása miatt. Jézus .keresztre feszítését nem Isten akarta, de megtöltötte az emberek iránti szeretettel.
Jézus áldozata az Istennel való kiengesztelődésünk alapja. Jézus az ember ősképe, magában viseli az összes többi embert, amilyennek lenniük kell. Jézus elégtétele túláradó a bűneinkkel szemben. Jézus elégtétele helyettesítő, mert az ember nem tud Istennek a sértésért megfelelő elégtételt adni, ami Jézus részéről az engedelmesség, tiszteletet, alázatosság. Jézus ezzel kiérdemelte a természetfeletti rend helyreállítását és a saját felmagasztalását. A keresztségben részt kapunk az új életben ami az eucharisztiából táplálkozik.
Jézus nem hirdette magát Messiásnak a félreértések elkerüléséért, mert a zsidók politikai szabadítót vártak. Jézus az Emberfia felségcímet használja magával kapcsolatban. Jézus a zsidó pászka vacsorán alapította meg az egyházát.
A zsidó húsvéti vacsora szerkezetétől Jézus gesztusai eltérnek, mert csak egy kenyeret tör meg, azt is különös hangsúllyal. Saját kelyhét adja körül, érzékeltetve a másokért vállalt áldozatot, mert Jézus élete proegzisztens volt.
Jézus kinyilvánítja tanítványainak Isten Fiúságát, amit tizenkét éves korában már megtett szüleinek is a jeruzsálemi zarándoklatkor.10
Isten üdvözítő szándéka Jézus alakjában összpontosul. Isten uralma már jelen van Jézussal, csodatetteiben, a messiási üdvözítő tevékenység valósult meg. Jézus az Atya személyes megnyilatkozása.11
Jézus, amikor negyven napra elvonul a pusztába böjtölni, és megkísértettetik az ördögtől, visszautasította a kő kenyérré változtatását, viszont a csodás kenyérszaporításkor mégis kenyeret ad az emberek kezébe. Miért nem tette meg az ördög kísértésére, amit később megtett a fáradt tömeget látva? Mert akik Jézust követték, minden egyebet otthagytak, és Istentől kérték a kenyeret, és készségesek voltak, hogy egymás közt megosszák.
Jézus nem közömbös az ember testi szükségletei iránt, de helyes összefüggésbe helyezi azt. Az első az Isten tetszésének keresése.
Jézusnak felajánlja az ördög a világ összes országát. A világ királyától, Jézustól is azt várjuk, a zsidók is azt várták a Messiástól, hogy békét, jómódot hozzon. Kísértésben vagyunk, hogy Jézus erőtlenségét, politikai, katonai erővel kipótoljuk. Jézus országa nem azonosulhat egy politikai törekvéssel sem. A zsidók szemében, talán Barabás volt a felkeléseivel a messiási alak. A zsidók szerint a Messiásnak el kellett volna hozni az aranykort, viszont a világ egyetlen országa sem lehet Isten országa.
A császári időben, a Római Birodalomban a császár által kibocsátott rendeletet hívták evangéliumnak. Jézus evangéliuma, szó szerint jó híre, hogy az Atya fogadott gyermekei lehetünk. A zsidók, a törvény betartásával akarták Isten tetszését elnyerni. Jézus, látszólag, sokszor megszegi a törvényt. Szavai szerint, nem megszüntetni jött a törvényt, hanem beteljesíteni. A mondatott a régieknek szófordulat a mózesi törvényre vonatkozik, az én pedig mondom kifejezés, a messiási törvényre. Jézus követésében áll a tökéletesség elérése.
Jézus ura a szombatnak, tehát Jézus az Isten. Izrael vér szerinti kötelék, mint nép, Istenüket ezért hívják Ábrahám, Izsák, Jákob Istenének. A Tóra szerint, Izrael a népek világossága. Jézus viszont elvitte a népekhez az Izrael Istenét. A régi nép helyett tehát új család jött létre, egy tágabb, nem vér szerinti család, az egyház.12
Az egyház a Credoban, vagyis Hitvallásban megfogalmazza a tételes hitet. A hit megvan a megkereszteltben, kegyelmi állapotban lévő emberben. A hit lehet gyermeki, azaz spontán, ennek értéke a ráhagyatkozás. A felnőtt ember pedig hittel megtesz mindent Istennel együttműködve az egyházban, a világért. A hit a megigazulás gyökere, vagyis szükséges az üdvhöz. A keresztség szentségét csak annak szabad kiszolgáltatni, aki hisz.
A keresztény embernek a hitét kifejezésre kell juttatni, imádkoznia kell, és szentségekhez járulnia. A hit kötelessége a kereszténynek megvallani, megvédeni, tanúságot tenni saját életbeli állapota szerint, és terjeszteni.
A hit lényege, hogy Jézust lássuk magunk előtt, rá támaszkodunk. Jézust az egyház közvetíti a keresztény számára. Minden hívő hite másodkézből származik, az apostoloktól, a Bibliából, az egyház által. A hit elleni bűnök a hitetlenség, hitehagyás, eretnekség, tévtanítás, szakadárság, hittagadás, hit szégyenlése.
A keresztények hisznek a túlvilági életben, az isteni igazságos ítéletben. Az ember halálával érkezik el az egyéni ítélet. A testben való általános feltámadásig a közbülső időt nem érezzük 'idő-ként' eltelni. Az emberi lélek attól halhatatlan, hogy Isten megszólította. A testi feltámadás az ember élettörténetének, a társaival való kapcsolatának a kiteljesedése. Az elhunytakért imádkozhatunk, hogy segítsük a tisztulási folyamatban őket, ők is közbenjárhatnak értünk, az egyház egysége miatt. A mennyben a betöltetlen remények beteljesednek.
A keresztény számára a láthatatlan Isten láthatóvá válik a megtestesült Igében. Az apostolok meghaltak ezért a tanúságtételért, hogy látták a feltámadt Jézust. A hit, a minden napi megújított ragaszkodás az örömhírhez, az evangéliumhoz. Az ima, a hitből fakadó élet gyakorlatának a központja, a keresztény élet origója. A katolikus hitvallás lényege a hit megerősítése.13
Alapvető keresztény axiómák :
-Isten létezik,
-Isten teremtette az anyagot, az univerzumot, a világot és az embereket,
-Az emberek magukban hordozzák Isten bizonyos tulajdonságait (erkölcsi természet, értelmes kommunikációra és a valódi következményekkel járó döntéshozatalra való képesség),
-A történelem egy bizonyos pontján Ádám és Éva nem engedelmeskedtek Istennek. Ennek következményeként a világ és az emberek nem tökéletesek, romlottá váltak. Személyes kapcsolatuk a tökéletes, szent és szerető Istennel így megtört,
-Az ember önerejéből képtelen helyreállítani a kapcsolatot Istennel,
-Mivel Isten nemcsak tökéletes, szent és igazságos, hanem szeret is, emberré vált, megszületett Jézus. Krisztus kínhalált szenvedett értünk, feltámadt, legyőzte a halált. Helyreállította a kapcsolatunkat Istennel, mivel bűnünket magára vette,
-A Szentlélek segítségével elfogadhatjuk Jézust, életünk vezetőjének,
-A keresztény élet azt jelenti, hogy Istennel való személyes kapcsolatunkat Jézuson keresztül, a Szentlélek segítségével folyamatosan mélyítjük. Ez az élet megköveteli, mások felelősségteljes szeretetét,
-Egy nap Jézus visszatér a Földre, a régi világ elpusztul, helyét egy újnak adja át az ítélet után,14
A ma embere az Istent a maga látásmódja szerint képzeli el, és nem annak alapján, amit Isten kinyilatkoztatott magáról. Egyre több tudást halmozunk fel, pozitivista módon, de az Isten-kérdést, a legfontosabbat, azt elodázzuk. Az ember így nem néz szembe végcéljával. Az Isten keresés vágyát, maga Isten oltja belénk. Megszólítja Isten az embert, dialógust kezdeményez. Isten célja, hogy az ember boldog legyen az üdvösségben.
2. 1 A VALLÁSOSSÁG MEGNYILVÁNULÁSA AZ IMA
Az ima a keresztény erkölcsi kötelessége Damaszkuszi Szent János megfogalmazása szerint az ima a léleknek az Istenhez emelése. A keresztény az Isten jelenlétét elfogadja, figyel Isten közlésére, maga a hívő is közli magát. Jézus tanította nekünk a Miatyánkot, ami megmutatja a gyermeki bizalmat és hogy mit kérjünk Istentől. Imádkozhatunk a szentekhez is közbenjárásért, legelsősorban az Istenszülő Szűz Máriához.
Az ima a belső világunk külső megjelenése, szóbeli feltárulása az Atya felé a Fiú által a Szentlélekben. Jézus is imádkozott élete nagy pillanatai előtt, magányosan is, de a zsinagógai szombati itentiszteleten is. Ismeretes a hálaadó, engesztelő, dicsőítő, kérő ima. Imádkozhatunk saját szavainkkal, vagy a liturgiában.
Azt kérhetjük az imában, ami az üdvhöz kell, erő a jóhoz, a Szentlélek ajándékait. Imádásunkat az Isten felé a vallásosság erényében mutatjuk ki. Megadjuk a imádást, tiszteletet Istennek, az egyház irányításával. Tiszteljük a szenteket is, akik hősi fokban valósították meg Jézus követését. Imádjuk a Szentháromságon kívül Jézus megdicsőült emberségét, ennek jelenlétét az oltáriszentségben.
2. 2 MIATYÁNK
Jézus a Miatyánkban, saját imája részesévé tesz minket. Jól tudja, hogy földi életünkhöz bizonyos feltételek szükségesek. Isten szívéhez vonja az emberi szükségleteket. A Miatyánkban az első 3 kérésben az Isten ügyéről van szó, a következő 4-ben az emberéről. A 10 parancsban a 2 táblán is megoszlanak az Istenre és emberre vonatkozó részek.
Sokaknak gondot okoz a következő mondat értelmezése : „És ne vígy minket a kísértésbe.” A kísértés az ördögtől jön, Isten nem kísért minket, viszont próbára tehet. Próbatételekre van szükség ahhoz, hogy megtisztuljunk. Azt jelenti a mondat átfogalmazva, hogyha a gonosznak szabad kezet adsz Istenem, gondolj rá, hogy erőm korlátozott, és segíts meg.15
Isten célja, hogy közel kerüljünk hozzá, Ő a hitben jött a mi közelünkbe. A viszonyulás valakihez a lényegünket érinti. Identitásformáló az, ha valakinek vagyok a valakije. Jézus, az Atya Fia. Ez felülmúlja az Istenszülőhöz való viszonyát is, hiszen azt üzeni az Őt keresőknek, „Ki az én anyám? Ki az én rokonom? Aki cselekszi az én Atyám akaratát, az az én anyám és rokonom.” Tőlünk is ezt kéri Jézus, hogy az Isten legyen az első az életünkben, írja felül minden emberi kötődésünket, az Istenhez fűződő viszonyunk. Így már nem megbotránkoztató olvasni az evangéliumban szavait : „Aki nem gyűlöli meg apját, anyját énmiattam, nem méltó énhozzám.”
A teremtés kinyilatkoztatása, nekünk szól. „Teremtsünk embert képünkre, hasonlatosságunkra.” Isten itt többes számban beszél, egyes értelmezések szerint, mert a Szentháromsághoz, vagy angyalaihoz szól.
Más értelmezés szerint, mert az emberhez szól, hiszen a személy szabad akaratú közreműködésével formálhatja csak ki Isten az embert a képére és hasonlatosságára.
Értelmünkkel fel kell ismernünk az isteni ajándékokat és azokat kegyelemben kibontakoztatni, hogy ne csökevényesedjenek el, a magszerű állapotukban ne sorvadjanak el. A mi közreműködésünkkel lehetünk csak Isten fogadott gyermekei. Viszonyunkat a Mennyei Atyához úgy képzelhetjük el, mint a földi édesapánkhoz való kapcsolatunkat. Segít nagykorúvá válni, tanít. Ahhoz, hogy megadhassa Isten az embernek, amit megígért, ahhoz az embernek is Isten útján kell járni, annak megfelelően viselkedni.
Idő kell a kinyilatkoztatás igazságának kimondásához. Az Ószövetségben nem tárult még fel teljesen a kinyilatkoztatás, csak Jézusban. Az Úr kifejezést az Ószövetség az Istenre érti, Szent Pál pedig már Jézusra.
A vallásosság alapmagatartása, hogy keresi Istent, megtisztulásra vágyik. A vallásos embereinek 41%-a keresztény, mintegy 24%-a katolikus. A kereszténységben az áldozat bemutatása, papi tevékenység. A pap feladata, hogy összetartsa, tanítsa, megszentelje Jézus híveit, mindenkinek hirdesse az evangéliumot.16
A bűn elválaszt Istentől. Isten tíz parancsa az egyenes vonal, ami mellett a mi görbe életünk egyből kitűnik.17 A bűnbánatban beismerjük kegyelemre szorultságunkat.
Ha valaki megtér, bűnbocsánatot nyer, büntetését elengedik. Jézus a kínhalálával megfizetett a mi bűneinkért.
Jézussal találkozhatunk a szentségekben.18 A szentség látható jel, ami láthatatlan kegyelmet közvetít. A keresztséggel megtisztulunk a bűntől, Isten gyermekei leszünk. Legmélyebb találkozásunk Jézussal az eucharisztia szentségben van. Jézus van jelen a szent liturgiában a pap személyében, aki bemutatja az eucharisztikus áldozatot. Jézus szentségileg jelenvalóvá válik a kenyér és bor színe alatt.
A keresztény ember el tudja fogadni a szenvedést, amiben értéket lát, mert felajánlhatja Istennek. Az érték nem magában a szenvedésben van, hanem a hozzáállásunkban.
Amikor imáink után kimondjuk az Amen szót, hitünket, bizalmunkat fejezzük ki Isten szavában, elfogadjuk azt és teljesítjük. A zsoltárok felidézik Isten szabadító, megmentő tetteit, ezáltal keltenek bizalmat, hitet Istenben.
Jézus az evangéliumokban, azokat tudja meggyógyítani, akiknek hitük van. Názáretben, ahol nem volt hit az emberekben, kételkedésük miatt, „nem is tud” csodát tenni. Mustármagnyi hit hegyeket mozdíthat, mondta Jézus, ugyanakkor a hiányos hitűt, vagyis kicsinyhitűt megfeddi.
Az Apostolok Cselekedetében a hitet az apostolok keltik fel, és csoda tettekkel igazolják. A csupán csodán alapuló hit azonban még elégtelen. Hitetlen Tamás hite sem tökéletes, mielőtt még nem találkozott a feltámadt Jézussal.
Szent Pál apostol is sokat ír leveleiben a hitről :
A hit hallásból fakad. Ábrahám a hitből való megigazulás példája. Az Ószövetség üzenetét csak az újszövetségi húsvét fényében érthetjük igazán. Római levél
A hit, szeretet nélkül haszontalan. 1 Korintusi levél
Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek. Zsidó levél
Az I. Vatikáni zsinat megfogalmazása szerint, a hit, természetfeletti erény, Istentől kapott kegyelem. A kinyilatkoztató Isten tekintélye miatt hiszünk.
A hit értelmi készség, amellyel elkezdődik bennünk az örök élet, meggyőződésünk lesz olyan dolog Isten tekintélye miatt olyan dolog, amit nem látunk. A hit tárgya az Istentől kinyilatkoztatott igazság. A bennfoglalt kinyilatkoztatáshoz a Szentlélek megvilágosító ereje szükséges.
A hit bár az Atya vonzása, hívása nyomán születik, mégis az ember szabad tette. Jézus jutalmat ígér a hitért. Az Istenben való hithez Jézus az út. A hit, személyes elkötelezettség, mégis kollektív vallási élmény a liturgiában, mert a hitet szakrális közösségben tapasztaljuk meg. Hit által értjük meg a hitigazságokat. XI. Pius pápa megfogalmazásában a kinyilatkoztatás célja az üdvösségünk, de igazán a kinyilatkoztatásról az I. Vatikáni zsinat beszél, válaszul a felvilágosodás eszméire. A Dei Filius konstitúció szerint, bár az Isten és ember párbeszédben áll, mégis az ember mindenestől Istentől függ. A hit, belső bizonyosságon alapuló beleegyezés. Elfogadom Isten tekintélyét, hogy jól van így, ami történt (velem). A hit válasz Isten üdvöt kínáló kinyilatkoztatására.
3. 1 NYOLC BOLDOGSÁG
A nyolc boldogság mondásai a zsoltárokban gyökereznek. A boldog mondások, Jézus életrajzát adják meg, szegény, szelíd, tiszta szívű, békességszerző, aki Isten országáért szenved. A babiloni fogság miatt a zsidók 90%-a szegény lett. A régi szemlélet már nem volt tartható, mi szerint az igazaknak jól megy, a bűnös életvitel következménye pedig a szegénység. A gazdagság gőgjével ellentétben a szegény szíve nyitottá vált Istenre.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Az anawim héber szó szelíd jelentése mellett Isten szegényeit is jelenti. A Szám 12,3 írja, hogy Mózes mindenkinél szelídebb volt. Jézus mondta Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Jézus az új Mózes, benne jelenik meg a tiszta jóság.
Boldogok a békességszerzők… Augusztusz császár és Juliusz Caesar viselték a következő címet : az emberiség üdvözítője, békehozó. Az igazi üdvözítő Jézus, Ő jogosan viseli ezt a nevet.
Boldogok a szomorkodók… Van olyan szomorkodó aki elveszítette a reményt, mint Júdás. És van, akit megtérésre vezet a szomorúság, gyógyít, tanít, hogy újból reméljünk, úgy, mint Péter.
Boldogok akik éhezik és szomjazzák az igazságot… Képesek meglátni a világban Isten jeleit.
Boldogok a tiszta szívűek… Mert Istent keresik, nyitottak, becsületesek, igazságosak a közösséggel. Lukácsnál a négy boldog mondás után négy jajkiáltás következik. Jaj nektek gazdagok… jaj nektek, akik most jóllaktatok… jaj nektek, akik most nevettek, jaj nektek, ha most mindenki dicsérnek titeket. Jeremiás 17-ben, zsoltárokban is látjuk, hogy az üdvözítő út leírása után, szembeállításként, figyelmeztet. Ez mentő intelem.19
3. 2 HITVALLÁS
Mindannyian jól ismerjük gyerekkorunktól fogva a magyar görög katolikus egyházunkban használatos Apostoli Hitvallást, amely a következőképpen hangzik :
„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében. És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, világosság a világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek. Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. És megfeszítetett miérettünk Poncius Pilátus alatt, és szenvedett és eltemettetett és feltámadott harmadnapon az írások szerint. És felment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján; és ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége.
És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által.
Hiszek egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és a jövendő örök életet. Amen.”
Görög katolikus Hitvallásunk, követi a Níkeai-Konstantinápolyi zsinaton megfogalmazott Hitvallás szövegét. A zsinatok előtt is ismertek voltak már azonban Hitvallások. Szent Jusztinosz tanúsága szerint a kereszteléskor, pontosabban utána mondták a Hitvallást, amiben megvallották a Szentháromságot.
Lyoni Szent Ireneusz szerint, elterjedt a mellérendelő doxológia, „Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.” mindez a szubordináció tana és a modalista nézetek ellen volt fontos megfogalmazni. Nagy Szent Bazil vezette be a liturgikus használatát. Az arianizmus, makedóniánusok eretnekségei miatt fogalmazták meg egyáltalán a Hitvallást a Níkeai zsinaton Kr. u. 325-ben, amit kiegészítettek a Konstantinápolyi zsinaton a Szentlélekről szóló résszel.
A 2. századi Hyppolitusz szerint a keresztelendők akkoriban a Hitvallást válasz formájában adták meg, három kérdésre. „Hiszel-e az Atyában? Hiszel-e a Fiúban? Hiszel-e a Szentlélekben?” Később a keresztelési formula a következő volt : „Az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek egyetlen istenségét, hatalmát, létezését hisszük. Egyforma tiszteletet, méltóságot tulajdonítunk a három tökéletes hyposztaszisznak (személynek).”
A Quicumque hitvallás a következőképpen hangzott : „Tisztelni kell az egységet a háromságban, háromságot az egységben, anélkül, hogy összevegyítenénk a személyeket, vagy szétválasztanánk a szubsztanciát.” A három kappadókiai atya -Nagy Szent Bazil, Nazianszi Szent Gergely, Nüsszai Szent Gergely- tisztázta, tette közérthetővé a nép számára a Szentháromság fogalmát, mi szerint egy az isteni lényeg, három a létező, vagyis Isten lényege egy, de meg kell benne különböztetni a három három örök személyt.20
A római katolikus Hitvallás a következőképen hangzik :
„Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett, és eltemették. Harmadnapra feltámadt az írások szerint, felment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és Fiútól származik. Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Amen.”
Ennek a Hitvallásnak a rövidebb változata a következő :
„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül az Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Amen.”
Megkíséreljük elemezni a Hitvallást szavanként.
Hiszek. A hit cselekvés, amely által bizalommal ráhagyatkozunk Jézusra, elfogadjuk mindazt, amit az egyház által kinyilatkoztatott nekünk. Más keresztények példájából tanulunk meg hinni. Hogy mi a hitünk tartalma, azt az egyház tanításából vesszük. Minekünk is mindig készen kell állni arra, hogy tanúsítsuk hitünket. A hit közösségi tett, mert tovább adjuk másoknak, másokkal együtt éljük meg. Amikor együtt mondjuk, hogy „hiszek”, a keresztségi fogadalmunkat újítjuk meg.21
Hiszek egy Istenben. Egy Isten létezik, a Szentháromságos egy Isten. Az Atya az eredete a másik két személynek. Bizonyos népek azt hiszik, két istenség létezik, egy jó és egy rossz, akik egymással harcban állnak. A keresztények szerint egy Isten létezik.
Hiszek...Atyában. Jézus nyilatkoztatta ki, hogy Isten különleges módon Atya. Az Atya öröktől fogva nemzi a Fiút. A Fiú ugyanúgy Isten, mint az Atya. A Fiú öröktől fogva az Atya felé fordul, szeretik egymást, kapcsolatukból származik a Szentlélek.
Hiszek...mennynek és földnek Teremtőjében. A világ és minden, ami hozzá tartozik, nem saját magától, és nem is véletlenül jött létre. Azért keletkezett, és azért létezik, mert Isten akarta, folyamatosan létben tartja. Nélküle nem lenne élet. Mindent bölcsességgel és szeretettel hozott létre. Rendezett, jó világot hozott létre. A mennynek a teremtéséhez hozzá tartoznak a test nélküli szellemi lények, a szabad akaratú angyalok is.
Hiszek...Jézus Krisztusban...a mi Urunkban. Azzal, hogy Úrnak hívjuk Jézust, nemcsak az Atyaistent, ezzel elismerjük, hogy Jézus, Isten, a Szentháromságos egy Isten második személye, a Fiú.
Fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától. Isten Gábor arkangyalt küldte Názáretbe Máriához, hogy beleegyezését kérje a tizennégy éves szűznek ahhoz, hogy a Logosz megtestesülhessen. Jézus férfi közreműködése nélkül született. Szűz Mária a Szentlélek erejétől lett állapotos. Szűz Mária nem meggondolatlanul mondja ki igenét, megkérdezi „Hogyan válik ez valóra?” Elfogadja a magyarázatot „Istennek semmi sem lehetetlen.”, és ezzel elfogadja hivatását is. Jézus érdemeire való tekintettel Mária mentes maradt az áteredő bűntől.
Szenvedett Poncius Pilátus alatt. Kr. u. 26 és 36 közt volt Júdea római tartomány helytartója Pilátus. Jézus a keresztfát ostorozása után Jeruzsálem falain kívülre a Golgotára cipelte.
Megfeszítették, meghalt. Jézus erőszakos halála nem a szerencsétlen körülmények véletlen egybeesésének következménye. Az üdvösségünk Jézus szenvedéséből fakad. Jézus szabadon haladt a kínhalála felé. Küldetését és sorsát már kinyilvánította működésének elején Názáretben. Két gonosztevő közé feszítették meg, mintegy három óra hosszát szenvedett megfeszítve a kereszten. Meghalt, és megváltó halála engesztelt ki minket Istennel. (Róm 5,10) Jézus maga nem követett el bűnt, sebei szereztek nekünk gyógyulást. (1Pét 2,24)
Alászállt a poklokra. Jézus, az őelőtte élt igazaknak megnyitotta a mennyországot.
Harmadnapon feltámadt. Jézus a zsidó időszámítás szerint a harmadik napra támadt fel, mert a zsidók napszálltától kezdik az új napot számolni. A mi fogalmaink szerint, egy éjszakát töltött Jézus a sírban.
Felment a mennybe. Jézus véglegesen belépett a testével, lelkével az Atya dicsőségébe.
Jön el ítélni. Várjuk Jézus dicsőséges második visszatérését az idők végén, amikor számonkér minket, hogy szerettük-e Istent, vagy visszautasítottuk, és hogy megadtuk-e felebarátainknak, amire szükségük volt. A visszautasítás által mindenki már magát ítéli el, ebben az életben.
Hiszek a Szentlélekben. A Szentlélek rejtetten működik a világban. A Szentlélek szimbólumai a víz, tűz, felhő, lélegzet, szél. A királyok a szent olajjal való felkenéskor kapták meg. A próféták az erejével jövendöltek. A Szentlélek sugallmazta a Szentírást. Az üdv is a Szentlélek ajándéka. Jézus az, aki megújít mindent azáltal, hogy mérték nélkül adja a Szentlelket. A Szentlélek vezeti az egyházat, születésétől fogva. Felnyitja lelkünket, hogy érzékenyek legyünk Jézus misztériumára, hogy Istennel közösségben élhessünk.
Hiszek egy, szent, katolikus, apostoli Anyaszentegyházban. Egy az egyház, mert egy testet alkot, mert egy Isten van, egy hit, egy keresztség. Szent az egyház, mert Jézussal alkot egységet. Jézus feláldozta magát azért, hogy az egyházat megszentelje.
Katolikus az egyház, mert egyetemes térben és időben, vagyis minden kor minden népét misszionálja. Apostoli az egyház, mert Jézus Péterre bízta, a főapostolra. Péter utóda megszakítatlan láncolatban a pápa. Az apostolok utódai a püspökök. Ők a biztosítékai a Szentlélek segítségével a teljes, hamisítatlan igazságnak.
Várom a holtak feltámadását. Jézus mindenkiért meghalt, így a halál nem tarthatja hatalmában azokat, akik Istent szeretik.
Várom...az eljövendő örök életet. A feltámadásban újra egyesülünk testünkkel. Az örök életben nem lesz betegség, semmiféle fogyatkozás. Az örök élet azoknak az embereknek a boldogsága, akik örökké Isten közelében élnek majd.
4. AZ EGYHÁZ
A keresztény egyház hite Jézus feltámadására alapozódik. Jézusról is elfeledkeztek volna, ha nem támad fel, akkor nem lenne kereszténység sem, Jézus csak egy lenne a zsenik közül. Jézus feltámadására alapozódva alakult ki a keresztény hit rendszere, a tételesen megfogalmazott hit. A megélt hit az egyház szertartásban ugyanígy a feltámadásra alapozódik.
A feltámadás mellett elkezdték ünnepelni az ősegyházban az epifániát, Jézus életének más eseményeit, vízkeresztet, karácsonyt. Ezek az ünnepek a liturgikus évre eloszlottak. A liturgia a II. Vatikáni zsinat szerint az egyházi élet csúcsa és forrása. Istengyermeki feladatunk az ontológiai istendicsőítést a tudatos erkölcsi istendicsőítéssel együtt bemutatni, ajkunkkal és keresztény életünkkel áldani Istent, most itt a földön, hogy a mennyei dicsőségben is folytathassuk az áldás mondást.
Az egyház az üdvtörténet nagy eseményeit jeleníti meg az ünnepekben, hogy dicsőítsük Istent. Megemlékezünk a szentekről, akik Jézussal együtt éltek, haltak meg és Vele együtt fognak feltámadni. Az erényeket kimagasló módon tudták gyakorolni, segítenek abban, hogy mi is Istennek tetsző módon tudjunk élni. Az Istenszülőt Jézussal együtt tiszteli és ünnepli az egyház, nem önmagában. Megváltónk édesanyja, rajta keresztül valósult meg az üdvünk.
Az egyház az új Izrael. Megláthatja Isten dicsőségét, ha részesedik a húsvéti misztériumban. Az Atya megteremtette a világot, elhatározta az eszkatonba való eljutását. A Fiú végbevitte a megváltást, a Szentlélek az egyházon keresztül megadja a megszentelődést.22
A keresztények szerint Jézusban az Isten lett emberré, ez egyszeri történelmi esemény, az emberiség fordulópontja. A többi vallás ezt vitatja, mert azon a véleményen vannak, hogy hogyan lehet egy történelmi momentumot az egész jövőre nézve irányadónak tekinteni az idő kezdet vég nélküli folyamatában.
Miért pont a palesztinai iratok a páratlan jelentőségűek, kérdezheti a többi vallás képviselője, és akkor a többi hitforma szent könyvei ezek szerint múló értékűek? Nem okosabb azt feltételezni, hogy Isten minden nagy mesterben, minden korban újból megmutatkozott?
A következőkben a hinduizmus, buddhizmus szemszögéből vizsgáljuk meg a keresztény tanokat. Mahatma Gandhi hindu államfő az evangéliumokat egyenrangúnak tartja saját vallása szent könyveivel. A Hegyi beszédről ez volt a véleménye :
„Egészen bizonyos, hogy nincs semmi különbség a Bhagavadgitában kifejezésre jutó hinduizmus és Jézus kinyilatkoztatása közt. Mindkét hitvallásnak ugyanabból a forrásból kell származnia.”
A hinduk elutasítják a keresztény tanban :
-A semmiből való teremtést.
-Logikátlannak tartják, hogy a léleknek van kezdete, de nincs vége.
-Rövid időtartamú földi jó vagy rossz tettek örökké tartó jutalmat vagy büntetést kapnak.
A hinduk szerint, ha a keresztények lemondanak a karma tanáról, nem tudják megmagyarázni az élőlények jellemének, sorsának különbözőségét. Így csak Istent lehet felelőssé tenni a képességek, sorsok igazságtalan eloszlásáért.
Buddha tanítása szerint Isten nem lehet örök személyiség, csak karmikusan keletkezett lény lehet, akinek élete évmilliókig tart. Ha Isten mindentudó, mindenható, nem teremtett volna ilyen siralmas világot. A buddhisták szerint minden mulandó, így a világ nem dicsőülhet meg.
A mulandó test feltámadásának gondolata szemükben a lét utáni sóvárgásnak látszik, pedig a buddhizmusban minden létezés gyökerét le kell küzdeni. Jézusban a tökéletesedés útján járó bódhiszattvát látnak, aki még nem szabadult meg minden szenvedélytől.23
5. 1 A KATOLIKUS EGYHÁZ VISZONYA A MÁS VALLÁSOKHOZ
Nem kell azon csodálkozni, hogy Isten sok vallás létét megengedi, hanem inkább azon, hogy sok a közös elem, találkozási pont köztük. A más vallásokban van érték, de tévedés is. II. János Pál pápa kritikusan szemlélte a buddhizmust, mert negatív szótériológiát tartalmaz.
A világot rossznak tartja, a szenvedés okozójának. A buddhizmus szerint, ahhoz, hogy megszabaduljunk a rossztól, meg kell válnunk a világtól.
Karl Rahner anonim keresztényeknek hívta azokat az embereket, akik vallási hagyományában Jézus tevékeny ugyan, de rejtett, ismeretlenül van jelen. Isten megteremtette és a Vele való egyesülésre hívta meg az emberiséget.
Hans Küng a vallások teológiájával először egy Bombay-ben tartott konferencián foglalkozott. A vallások tévedéseket is tartalmaznak, de a maguk módján az isteni igazságot hirdetik. Híveiknek, ha megtérnek a kereszténységre nem kell megtagadniuk ami jó volt ezekben a vallásokban, mert az Istentől jött. Számukra a keresztény egyház az üdv rendkívüli útja. A Trienti zsinat vágykeresztség tanításával kijelentette, hogy a keresztény egyházon kívül is üdvözülhetnek.
VI. Pál pápa Ecclesiam suam 1964-es enciklikája a II. Vatikáni zsinat alatt kinyílvánítja a vágyát, hogy párbeszédet folytasson a nem keresztény vallásokkal. A Lumen gentium enciklika szerint, azok akik még nem fogadták el az evangéliumot különböző módokon vannak Isten népéhez rendelve. Gaudium et spes kifejti, hogy a Szentlélek mindenkinek felkínálja a lehetőséget, csak Isten előtt ismert módon, hogy csatlakozhassanak a húsvéti misztériumhoz.
II. János Pál a Redemptor hominis 1979-es körlevelében azt írja, hogy a vallások az egyetlen igazság visszatükröződései. Dominum et vivificantem című 1986-os körlevelében a Szentlélek működését a katolikus egyházon kívüli vallásokra is kiterjeszti, elismeri.
A lényeges pont, ami megkülönbözteti a kereszténységet más vallásoktól, hogy Jézusban a megtestesült Isten beszél, és nem csak Isten nevében beszél, mint a próféták. A megtestesült Ige az emberiség minden vallásában jelen lévő vágy beteljesedése. A kereszténységben nemcsak az ember keresi Istent, hanem az Isten személyesen jön el, hogy megmutassa a magához vezető utat, hogy beszéljen önmagáról.24
A Nostra aetate enciklika a katolikus egyháznak a nem keresztény egyházakhoz való viszonyáról szól. Meghatározza a viszonyát a katolikus egyháznak a többi vallásokhoz. A 20-21. században a kultúrák, vallások, fokozottan érintkeznek egymással. A II. Vatikáni zsinat az egész emberi nemet Istentől eredezteti.
Az egyház feladata, hogy az emberiséget egységre vezesse, mert Isten is egységesnek teremtette. A különböző vallások, utak az Istent kereső emberek számára, akik keresik a választ. A vallásokban megjelenik az Isten utáni vágy, az Istenre utaltság, válasz keresés az élet nagy kérdéseire.
II. János Pál pápa, Redemptoris missio enciklikája a vallások közti párbeszédről szól.25 Az anonim kereszténység rendeltetése, hogy teljes, tudatos közösség legyen Jézussal.26
ÖSSZEFOGLALÁS
Minden népnek van vallása, minden nyelvben létezik az Isten szó. Isten azonban titok az ember számára. Jung felfogása szerint, amit Istenről mondunk, azt hittel, hitünkből mondjuk.27 Képeket, felfogásokat alkotunk róla, de hogy Isten valójában milyen, azt senki sem tudja.
Az evangéliumok írói és Pál apostol, a csaknem teljesen ismeretlen rabbit, csodálatos tulajdonságokkal, lelki jelentőséggel látták el. Milyen lehetett a történeti Jézus, teszi fel a kérdést Jung. Az emberek saját belső énjüket, mélymagjukat vetítették ki Jézusra. A lélek, természeténél fogva vallásos.
A modern pszichológusok, az ókori görög filozófusok mind megegyeznek abban, hogy létezik egy felsőbb értelem. Platon a Timaioszban kifejti, hogy létezik egy isteni értelem, amely formálja és kormányozza a világot és mindent jóra fordít. Bízni lehet benne, mindenért felelős, tudja mit csinál. Talán ezt lehet gondviselésnek nevezni. Az újkori platonista filozófusok szembeállítják az anyagi világot a szellemi dimenzióval.28
Szókratész megkülönbözteti önmagát a testétől. Úgy gondolja, a halált túléli, valamilyen nem testi formában. A keresztény tanítás szerint, reméljük a holtak feltámadását, megdicsőült testben.29
A keresztény hívő Jézusért kötelezi el életét. A keresztények szeretetben való közösségét az egyházban tapasztalhatjuk meg. A magyar egyház szó, a görög ekkleszia fordítása, aminek szó szerinti értelme „egybehívott”. Isten nekünk ajándékozta egyetlen Fiát, ígyhát könyörgéseinkben bátran kérhetünk tőle bármit, hiszen a legdrágábbat már megkaptuk. Hitünk szépségét a gyakorlati életvitelünkben kell megmutatnunk, mert életünk minden döntése véglegessé, visszavonhatatlanná válik az Istennel való találkozásban.30
A szent kultusz, a szentek tisztelete az ókorban újonnan formálódott vallási közösségekben, Itáliában, Afrikában, Gallia keresztény közösségeiben alakult ki. A szentet védelmezőnek tartották a keresztény hívek.
A keresztnevek terjedése az egyén azonosságát egy szenthez kötötte. A keresztségben az újjászületéssel, új azonosságot jelentett.31