Baán István: Uram tehozzád kiáltok

Könyvajánlók

BAÁN ISTVÁN:

Uram tehozzád kiáltok

Baán István görögkatolikus atya 2016-ban megjelent kötete, kíváló példája a népszerűsítő tudományos könyveknek. A minőségi ismeretterjesztés keretében, az Uram, tehozzád kiáltok, című könyv bemutatja a bizánci szertartású liturgiák keletkezésének folyamatát. Pl. hogy a monostorok szerzeteseinek himnuszai is beépülnek a bizánci liturgiába. A szerzetesi, monostori szertartás kialakulásában, a zsoltározás kiemelt szerepet foglal el.

A szerző rámutat a mai kor emberének népszerű, közismert szólamának mögöttes zavaros értelmére, ugyanis ha jobban megvizsgáljuk, alaposabban megnézzük, mit is jelent a progresszív-haladónak gondolt kijelentés, a „Hiszek a magam módján,”, egyből rájövünk, hogy az egyes személyek, nem határozhatják meg a keresztény hit tartalmát, hiszen nem válogathatnak a keresztény igazságok között, melyiket fogadják el, melyiket nem, és milyen módon hajlandóak elfogadni.

Olvasás közben rájövünk, hogy milyen megdöbbentő tudatosítani

magunkban, hogy minden megbérmált hívő, ugyanúgy a bérmaolajjal való megkenés által, fel van kenve Szentlélekkel, mint Jézus Krisztus! Lenyűgöző küldetésünk van tehát, az evangélium-örömhír terjesztése, tanúságtétel által. A Szentlélek által a hívő, belsőleg, szellemileg, lelkileg is kitűnően átalakul. Az Isten, olyan sokra becsüli az embert, hogy azt a lehetőséget is megadta neki, hogy az áldozásban, az eucharisztiában, befogadja magát, az Istent! Intenzíven együtt lehetünk tehát Istennel, és rendszeresen. Használjuk ki ezt a lehetőéget A fent ismertetett kötet, gyöngyszeme a magyar görögkatolikus kiadványoknak, hatása által felszámolni képes a funkcionálisan ateista olvasókat, inspirálva őket, hogy bekapcsolódjanak tevékenyen, érdeklődve az egyház életébe.

BAÁN ISTVÁN: Hogyan folytatódik a Biblia?

Könyvajánló írásomban, BAÁN ISTVÁN: Hogyan folytatódik a Biblia?, című kötetét szeretném bemutatni, mely utánozhatatlan egyéni stílusban, átfogóan-komplexen mutatja be könnyed hangvételben a patrológia korát az egyházi ókorban. Részletekbe menő tudósítást kapunk modern nyelvezettel, érthető mai megfogalmazásban az apokrif iratokról, az újszövetségi kánon kialakulásáról, Római Szent Kelemen leveléről, Antióchiai Szent Ignác leveleiről, a vértanúságról, hitvédelemről, Origenész szentírás-magyarázatáról, a Níkeai zsinat eredményeiről. Közérthető, népszerűsítő tudományos szövege miatt a könyv, nagy érdeklődésre tarthat számot, sikert arathat nem-keresztény körökben is.

Pillantsunk bele röviden, az apokrifekkel kapcsolatos fejezetekbe. Az apokrifek, csak akkor kerültek perifériára, amikor veszélyt jelentettek az egészséges igaz keresztény tanításra. A kánon lezárása előtt, nem volt merev norma, hanem rugalmas, tehát változhatott a kánonban szereplő iratok száma. Az idők folyamán lassan derült ki, mi az, amit a közösség egésze el tud fogadni normatívnak. A kánonba az az irat kerül bele, melyek hitelesek pl. történelmileg megállják a helyüket, a Szentlélek sugalmazta, az üdv üzenetét tartalmazza (pl. a ma ismert 4 kanonizált evangélium). A nem hiteles iratokat, kizárták a nyilvános felolvasásból az egyházban, ezért nevezik őket titkosnak, görögül apokrifnek. Egy idő után meg is semmisítették az apokrifeket. Az apokrif másik jelentése az, hogy olyan tartalom olvasható az iratban, ami nincsen benne a kánoni evangéliumokban, pl. Jézus a feltámadása után mondta el a tanítványoknak a Mennyek Országa titkait, de nemcsak 40 napon át, hanem 11 éven át, túlvilági dolgokat közölt. Ez már nem összeegyeztethető tanítás a keresztény egyházéval, hanem gnosztikus tartalom.

Mindenkinek jószívvel, bátran ajánlom, szórakoztató olvasmányként a könyvet, garantáltan nem fog csalódni Baán István görögkatolikus atya írását forgatva.