A görög katolikus liturgia 2. rész

Ismerkedjünk meg a magyar görög katolikus egyház ünnepeivel

A sorozatkezdõ részben átnéztük a keleti öt egyház – antióchiai, alexandriai, káld, örmény, bizánci – sajátosságait, hogy mennyiben térnek el a római egyház szertartásától, tanrendszerétõl, hagyományától. Ebben a részben a bizánci vagyis a görög katolikus egyház templomainak berendezését tekintjük át, amely teljesen eltér a római katolikusétól.
A szertartástan meghatározza az imák és szertartások helyét, eszközeit is. Az istentisztelet történhet templomban, kápolnában, imateremben, temetõben. Azt mindenki tudja, hogy a templom – Isten háza. Isten megszenteli a templomot különleges jelenlétével. Manapság gyakran hallani azt az elgondolást az emberektõl, hogy Istennel beszélgetni bárhol lehet, egy erdõben, az otthoni szoba magányában, és nem fontos elmenni imádkozni a templomba. Isten mindenhol jelen van, akkor miért erõltetik a papok, hogy náluk, a templomban ájtatoskodjunk? Isten nem kõházban lakik, még akkor sem, ha templomnak hívják!
Nos hát, mit lehet erre felelni?  Elsõ hallásra igaznak tûnnek ezek az állítások, de csak azért, mert igazság is van benne. Igazság is, és butaság is! Isten valóban jelen van mindenhol, az erdõben, az otthonunkban, sõt még a forgalmas utcán is. De próbáljon meg valaki elmélyülten imádkozni a zöld lámpára várva a zebra elõtt, vagy gyertyát gyújtani, tömjénezni az erdõben, vagy elsõ áldozást tartani a szobájában. Nem lehet! A templom építése nem az emberek igénye, nem a papok találták ki, hanem az Isten kérte! Megparancsolta Mózesnek, hogy Szent Sátort állítson, ahol minden ember találkozhat vele, és ne csak Mózes beszéljen vele, ne csak közvetítés útján hallják a zsidók, mit kíván tõlük Isten!
A Szent Sátor a templom elõképe, Mózes azért nem kõtemplomot épített, mert a pusztai 40 éves vándorlás során sokszor kellett sátort bontani, tovább vándorolni, nyilván könnyebb volt a Szent Sátort összepakolni, mint egy új kõtemplomot építeni 100 km-rel odébb. A templomban mindig jelen van Krisztus, az átváltozott kenyérben, a szentségtartóban! Ugye a mi lakásunkban nem lakik Jézus, nincs bejelentkezve. A templomban változik át a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé a misében. Misét pedig csak pap végezhet, ezért hív minket a pap a templomba, hogy részesei legyünk ennek a csodának. Nekünk akar jót, nem pedig a saját elõnyét keresi. Az örökmécses fémláncon lóg le a templom mennyezetérõl, nem pedig az oltáriszentségtartó mellett ég, mint a római templomban. A görögöknél az örökmécses mindig élõ lánggal ég, nem pedig villannyal, mint a római templomban. Csakis az élõ láng jelezheti ugyanis Krisztus természetfeletti jelenlétét, tisztaságát, szentségét, életadó jelenlétét.
A görög katolikus templom szentélye mindig kelet felé néz. Miért? Mert keleten kél a Nap – vágná rá a kérdésre egy gyermek! Igen, ezért is, és mert a mózesi Szent Sátor és a salamoni templom szentélye is így helyezkedett el az ószövetségi idõkben. Mert a Szentírás tanúsága szerint az Éden keleten volt, mert a keleti Palesztinában élt és tanított Krisztus, keleten támadt fel Jézus és alakult meg az egyház, és keletrõl várható a Megváltó második dicsõséges eljövetele is. A görög katolikus templomok alaprajza görög, azaz egyenlõszárú kereszt, nem pedig ház formájú, mint a rómaié. A görög templom belseje három részre tagolódik, elõcsarnok, hajó, szentély, ahol a szentélyt ikonosztáz választja el a hajótól. Az ikonosztáz képállványt jelent.  
Az elõcsarnokban tették le az ókeresztények az adományaikat, melyek közül az apostolok, az apostolok tanítványai, az elsõ papok kiválasztották az átváltoztatáshoz szükséges kenyeret és bort. Az elõcsarnokban folyt a hitjelöltek, vagyis a katekumenek oktatása. Ide szorultak ki azok a keresztények is, akik bûnt követtek el és nyilvánosan vezekeltek. Az elõcsarnok átmenet a bûnös világból a szent templomba. Jelképezi a tisztítótüzet, a szenvedõ egyházat. A görög templomban tehát nemcsak egy kis üres elõszoba az elõcsarnok, mint a római templomban, hanem egy tágas, többfunkciós szoba, melynek berendezései a következõk: a kézmosásra alkalmas vízmedence, amit ma a szenteltvíztartó jelképez, a keresztelõ medence, amely a római templomokban az oltár mellett áll.
Amíg a római templomokban szobrok állnak, addig a görög templomot faliképekkel díszítik. De nem tetszõleges, akármilyen össze-vissza képekkel, hanem szigorú tematika szerint, természetesen Krisztus életébõl vett jelenetekkel. A templomhajóba vezetõ ajtó felett Krisztus festménye látható nyitott evangéliumos könyvvel, melyben a következõ felirat olvasható: Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. A templom középsõ, legtágasabb része a hajó, a küzdõ egyházat jelképezi. Ide csak a megkereszteltek léphetnek be. A szentély egy kinyúló része egy félkörív az ikonosztázon kívül, az ambon, ahol az áldoztatás folyik. Itt történik a bérmálás-, a házasságkötés-, a betegek kenete szentségének a kiszolgáltatása is, a papszentelés, a szerzetesi fogadalomtétel, a miroválás, az antidórosztás. A miroválás olajkenetet jelent, az antidór az áldozáshoz használt kovászos kenyér maradékát. A nõk és a gyermekek a görög katolikus templomban a hajó bal oldalán helyezkednek el, a férfiak a jobb oldalon, elkülönülve, úgy, mint a reformátusoknál.  Eredetileg is voltak padok a templomban, de nem olyanok, mint a rómaiaknál, hanem a gyengékre, gyermekekre gondolva a fal mentén lehajtható ülõkék voltak a falra szerelve, illetve kartámasz az idõseknek, akik így álló helyzetben tudtak támaszkodni. Magyarországon, a római egyház hatására, a görög katolikus templomokban is van padsor.
A kereszthajóban kápolnákat alakítanak ki a görög katolikusok, ahol szent ereklyéket helyeznek el. Az oldalkápolnákat is ikonosztáz választja el a fõhajótól. Az oldalkápolnában külön mise folyhat. A hajót is faliképekkel díszítik a görög katolikusok, a kupolában a Pantokrátorral, vagyis a trónoló Krisztussal, koronával a fején. A kupola alsó részén az apostolok láthatók, a próféták és a négy evangélista. Az oszlopokon, árkádokban a szentek képei láthatók. A jobb oldali falon Krisztus ünnepei sorakoznak, a bal oldali falon, az Istenszülõ Szûz Anya ünnepeit kísérhetjük figyelemmel képekben. A görög templomban nem találjuk meg a római katolikusokra jellemzõ Krisztus keresztútjának ábrázolásait és a Páduai Szent Antal-, Lisieux-i Kis Szent Teréz szobrokat.   
A hajó berendezéséhez tartozik még a görög templomban a püspöki trónus és a klérosz, az énekesek helye elõl, a hajó két oldalán, a hordozható olvasóállvány, amelyrõl az evangéliumot olvassa fel a pap, valamint az ikont tartó állvány, a zászlók, a lítiás asztal. A püspöki trónussal szemben a keresztet ábrázoló falikép látható. A kép a hagyományok szerint úgy néz ki, hogy a kereszt felett a Krisztus arcát ábrázoló kendõ látható, melyet angyalok tartanak. Mihály és Gábor arkangyalok hajlanak a kereszten szenvedõ Jézus arcához. A kereszt mellett láthatóak a szenvedés eszközei, a nádszál, ecetes szivacs, lándzsa. Ezt az izgalmas témát a szentély berendezésével a következõ részben folytatom majd.