Nagy Szent Bazil, A hitről
2019. szept. 28.-án szombaton a Bazilita
Harmadrend országos lelki napot tartott, melyre Máriapócsra várta a
zarándokokat. Az imaóra, paraklisz imádságok mellett, a Szent Liturgián való
részvétel mellett, az elhangzott lelkigyakorlatos előadásban, Nagy Szent Bazil: A hitről I-II., című művének elemzését hallgathatták meg, vetített
képek mellett a hívek, melyek segítettek lelkileg a magyarázatot befogadni. Utazást tettek a hívek gondolatban, visszafelé
az időben, a 4. századba, a 325-ös Níkeai zsinat, és a 381-es Konstantinápolyi
zsinat ideje közé. Ekkor élt ugyanis Nagy Szent Bazil, és Bazil öccse Nüsszai
Szent Gergely, és Bazil barátja Naszianzoszi Szent Gergely. Bazil, a két
Gergellyel együtt küzdött a korabeli tévtanítók ellen, akik elferdítették az
igaz hit tanait. A Níkeai zsinaton az összegyűlt püspökök megfogalmazták a
Hiszekegy első részét a Szentlélekről szóló részig. Ez az első szakasz, a Fiú
istenségéről, Jézus megváltó művéről szól. A Konstantinápolyi zsinat a
Szentlélekről szóló szakaszt illesztette a Hiszekegyhez, Nagy Szent Bazil
tanítása nyomán. (Most, hogy már ezt tudjuk, mindig eszünkbe fog jutni Nagy
Szent Bazil, amikor a Hiszekegyet imádkozzuk.) Ilyen nagytudású lelki vezetőnk
van, akinek a tanításából élünk 1600 év óta, 1600 éven át! Azért rendeztek a zsinatokat,
hogy a hitelveket = alapvető hitbeli igazságokat, tisztázzák a hívők számára.
A hitről, című írásában, a tévtanítások ellen, Nagy Szent Bazil
összefoglalta, miben hisznek az igaz keresztények, kifejtette az igaz Szentháromságtant.
Hiszünk a Szentháromságos Egy Istenben. A Szentháromság isteni lényege Egy, de
személye három: Atya, Fiú, Szentlélek. Az ókori hívek számára ez nem volt
teljesen egyértelmű. (Nem volt benne a hittankönyvükben, mert nem is volt akkor
még hittankönyv. Nem tanultak az iskolában hittant.) Különböző tévtanítások
léteztek, melyek szerint a Fiú és a Szentlélek, alacsonyabb rendű, alárendelt,
nem Isten. Nagy Szent Bazil ezért fogalmazta meg a hívek számára, hogy milyen
az Isten. Ez nem is olyan egyszerű feladat! Az apofatikus teológiát használta,
vagyis fosztóképzős megfogalmazást, pl. Isten láthatatlan (görögül-áorátosz),
felfoghatatlan-akataléptosz). Isten megközelíthetetlen (csak annyira ismerhetem
meg, amennyire megengedi, hiába tárja fel magát Isten a kinyilatkoztatásban, a
tudásunk róla akkor is töredékes.) Az apofatikus teológia mellett, Nagy Szent
Bazil összeszedte a hívek számára Isten tulajdonságait a Szentírás alapján, pl.
Teremtő, Bölcsesség.
Szent Bazil, az elemzett művében ezután külön
magyarázta meg a Szentháromság személyeit. Az Atya, az élet forrása (forrás görögül
arkhé). A Fiút, az Atya nemzette, a Fiú, nem teremtmény, hanem egylényegű
(görögül homoousziosz) az Atyával. A Fiú, „Időtáv közbejötte nélkül kapcsolódik
az Atyához.” írja Szent Bazil a művében, ami azt jelenti, hogy nem volt olyan idő,
amikor az Atya egyedül volt, a Fiú és a Szentlélek mindig vele volt, tehát
kezdettől fogva Szentháromságos, az Egy Isten. A szentháromsági személyeket
magyarázva, Szent Bazil kifejti, hogy a megtestesült Fiú, Jézus Krisztus,, valóságos
emberként született és élt, tehát nem látszat-testtel, ez szintén egy
tévtanítás volt, a dokétistáké a 4. században. A Fiút az Atya, a jobbjára
ültette, így fogadta el az áldozatát, az emberek megváltását.
Beszélt eddig Nagy Szent Bazil az írásában az
Atyáról és a Fiúról, és mind a kettőről azt mondta, hogy Isten. És beszélni fog
még ezután a Szentlélekről is, és arról is azt mondja, hogy Isten! Hogyan lehet
az, hogy az Atya is Isten, a Fiú is Isten, a Szentlélek is Isten, és mégsem 3
Istenről beszélünk, hanem csak Egyről?
Úgy, hogy az Egy Isten, 3 személyű. Tehát nem politeizmus-ban, nem
több-isten-hitűségben élünk. Az Atya és a Fiú, és a Szentlélek, együtt
birtokolják az isteni természetet. Az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete, a
Szentlélek. A Szentlélek így, az Atyától és a Fiútól is származik. A Szentlélek
tehát maga a szeretet. Önálló lény lesz a szeretet a Szentlélekben. A
Szentlélek, kiosztja az isteni kegyelmi adományokat mindenki javára. Pl. elvezet
az igazságra, megerősít a biztos ismeretben, megihleti bölcseket, felszenteli a papokat, tökéletesíti az
okosokat. A keresztények pünkösdkor tapasztalhatták meg a Szentlelket, hogy támogatja
az Egyházat, segít az egyház közösségét létrehozni, lelkünket áthangolja a
lelki életre, segít megújulni a lelki életben, közbenjár értünk.
Szent Bazil barátja, Naszianzoszi Gergely, a
Szentírásból olvasta ki a Szentlélek isteni tetteit, pl. hogy lehetővé tette
Jézus foganását, ott van Jézus megkeresztelkedésekor, megkísértésekor,
közreműködik a csodáiban, a mennybemenetel után pedig közénk érkezik. Onnan
tudjuk egyáltalán, hogy az Isten Szentháromságos, hogy így ismertette meg magát
az önközlésében, Jézus megkeresztelkedésekor (jelen volt az Atya a szózatban, a
Fiú a Jordánban, a Szentlélek galamb képében), és a missziós parancsban
(„Menjetek el a világ végéig és tegyetek tanítványommá minden népeket,
kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.”). Szent
Bazil leírja művében a Szentháromság működését is, az Atya el akarta küldeni a
Fiút a Földre, a Fiú is el akart jönni megváltani az emberiséget.
Az Atya és a Fiú el akarta küldeni a Szentlelket
az emberiséghez, és a Szentlélek is el akart eljönni a világba. A Szentháromság
tehát, együtt cselekszik (perikorézis-együtt cselekvés). Nagy Szent Bazil int a
művében, hogy a hívek életmódja legyen is méltó a Krisztus evangéliumához,
amelyben hisznek. Kéri, hogy a hívek igyekezzenek folyton az Istenre gondolni.
Nagy Szent Bazil, a Konstantinápolyi zsinat (381)
előtt 2 évvel már meghalt, de azt lehet mondani, hogy tartalmilag előkészítette
a zsinat munkáját, hiszen barátja Naszianzoszi Szent Gergely vezette a
zsinatot, és Bazil öccse Nüsszai Szent Gergely a megfogalmazásokban vett részt,
tehát Bazil tanítását átadta, mely befolyásolta az egész zsinati munkát. Nagy
Szent Bazil azonban felismerte, hogy az igaz tanítás akkor jut el a néphez, ha
beépül a liturgikus szöbegbe, ezért az addigi megszokott doxológia (=dicsőítés)
szavai (: „Dicsőség az Atyának, a Fiú
által, a Szentlélekben.”) helyett, a következő doxológiát
illesztette be a liturgiába „Dicsőség az
Atyának a Fiúval és a Szentlélekkel”. Ez a dicsőítés, azonos létszintre
helyezte a Szentlelket a dicsőítésben a másik két isteni személyhez, az és
szócskával, mellérendelő formulát (parataktikus) alkalmazva.
A hit tárgya, a kinyilatkoztatás, tételesen a Hiszekegyben van
megfogalmazva. Hitünket Szent Bazil útmutatása szerint, hirdetni kell, meg kell
vallani (vonzóan megélni), meg kell védeni, tanúságot kell tenni róla,
terjeszteni kell, hitünket el kell mélyíteni. A hitünk tanulmányozását és
elmélyítését szolgálta, a szeptember végi máriapócsi bazilita harmadrendi
lelkinap is, melynek sikerességéért hálát adunk Istennek, és kérjük a Könnyező
Szűzanyát és Nagy Szent Bazil atyánkat, hogy járjon közben a bazilita rend
felvirágzásáért.
