A zarándoklás lelkülete

Zsolt 84,6: „Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándok útra készül.”

A zarándok, nyitott szívvel indul útnak, hogy az evangélium tanítása mutassa meg számára az igazi értéket, amely felé orientálódjon. A zarándoklat, egyes esetekben, döntés-támogató eszköz is lehet, vagy imádságos önreflexió. A zarándok, megtisztul a bűnbánatban, a résztvevők között, lelki rokonság alakul ki. Az úton levés azt a reményt sugallja, hogy majd az útja végén elérkezik az üdvbe. Az úton levés pszichológiája azt érezteti, hogy a remény majd beteljesül, a kísértést küzdelemmel legyőzzük, hogy a jelenlegi érzelmi elhagyatottság, örömmé változik, a gyengeséget felül múlja a kegyelmi erő. A zarándokok, szinte családként vannak jelen a csoportban. A zarándoklat, fejleszti a megküzdési „stratégiát, technikát”, átimádkozott elmélkedés által, ha valamilyen nehézséggel érkezett az ember a zarándokhelyre.

Zsolt 122,1 : „Öröm töltött el, amikor jelezték, indulunk az Úr házába.”

A zarándoklat szolidaritást, testvériséget alakít ki a résztvevő tagok között. A zarándokok, kegyhelyet látogatnak meg, mint spirituális központot, különleges szellemi erő központját. A zarándokok, vallási tevékenységet gyakorolnak, pl. zsoltározás, imaórák imádkozása, egyéb imák, rózsafűzér, akatiszthosz, paraklisz végzése, énekek. A cél a személyes nehézségek leküzdése, érdemek szerzése.

A zarándoklatnak, összetartó ereje van a csoporttagok között, az egymás iránti empátia által is. A zarándoklat egyfajta imamód, vallásos gesztus, tevékenység. A zarándokhelyre való megérkezés, égi találkozást ígér, pl. egy Mária kegyhelyen, az Égi Édesanyánkkal találkozunk. A zarándok elmélyülése a kegyelemben, a kiscsoport keretében való megtapasztalása annak, hogy Isten vezeti a lépteinket. Szűz Mária és Szent József is elzarándokoltak a 12 éves Jézussal Jeruzsálembe, és biztosan felajánlották valamilyen szándékra a megtett út kilométereit, imáit. Zarándoklat közben a tagok megtapasztalják a többiek szeretetteljes támogatását és az égiek támogatását, gondviselését is.

Zsolt 128, 1 : „Boldog, aki féli az Urat, aki az Ő útjain jár.”

Életünk zarándoklat, a mennyei hazánk felé. Lehetőséget kaptunk Istentől, hogy az életet élvezzük, szeretettel és tudással töltsük ki. Erőt kap a hívő Istentől, hogy szembe nézzen az akadályokkal, rendezze a problémákat, átgondolva azokat imában a zarándoklat során. Sokszor ehhez csak egy új nézőpontból való szemlélése szükséges a problémának. Az evangéliumban a vak meggyógyítása történetben olvassuk, hogy Jézus, a vaknak adja utasításba, akinek sárral kente meg a szemét, hogy mosakodjon meg a Siloé tavában. Mossa ki a szeméből a sarat, vagyis lásson másképpen, szemlélje máshogyan a helyzetét. Tegyen valamit ő is a gyógyulásáért, lásson, másképpen lásson. Lássa meg, hogy nehézsége van, de ő nemcsak ez, nemcsak a probléma. Nézőpont váltásra van szüksége.

Megtapasztalni Isten szeretetét, mely hatással van a hívő életére, mindebben segít a Szentlélek, mint ahogyan elcsendesedni is a természetben, figyelni a természetre, és segít imádkozni is a Szentlélek, szemlélődni.

Az ima és a célok szemmel tartása, kontrollt ad, akkor nem esik szét a gondolatvilágunk. Mindannyian úton vagyunk még csak, zarándokok vagyunk, az ideális felé. Nem felelünk meg még minden téren magunknak sem, mások elvárásainak sem, de törekszünk a keresztény tökéletesség felé. Mindenkinek vannak, ki nem bontakoztatott lehetőségei, ezért még nem kell irgalmatlannak lenni magunkhoz, másokhoz. Jézus sokat szenvedett az emberért, ezért az ember is viselje türelemmel a keresztjét, hiszen drága volt a megváltás ára !

Zsolt 134,1 : „Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban.”

A teljesítményorientált ember, hajlamos a kiégésre, a krónikus kifáradásra. Hogyan tudjuk megőrizni a lelki kiegyensúlyozottságunkat? Pl. struktúrálni kell az időt, tudatosan ritmust váltani az életmódban, mert a túlfeszített munka, kiégéshez vezet. Ehhez kínál megoldást a zarándoklat. A zarándoklat, tökéletesíti érzékszerveinket, hogy azok lelki „üzemmódban”, speciálisan működjenek, belső szellemi átalakuláson essenek át, pl. a fülünk meghallja az igazságot, a szíve ellent áll a kísértésnek.

A zarándoklat, Szent Liturgiával zárul, melyben az út végül a mennybe vezet, hiszen a hívő életének csúcsa, hogy Istent fogadhatja be az áldozásban.

A zarándok elfogadja Isten üzenetét, és teljesíti az Isten akaratát. Hit által felismerhető, hogy az életszentség, minden hivatásban elérhető. Az életszentség – a legegyszerűbben megfogalmazva- Krisztus követése a szeretetben.

Gróf Bethlen Istvánné : Mária-úton Boldogasszonnyal =

„Aki zarándokol, nem rohan. Aki zarándokol, nem menekül. Aki zarándokol, nem menetel. Aki zarándokol, nem túrázik. Aki zarándokol, nem kirándul. Aki zarándokol, nem sétál. Aki zarándokol, nem bóklászik. Aki rohan, azt az idő szorítja. Aki zarándokol, azt az idő tágítja. Aki menekül, önmaga elől fut, aki zarándokol, önmaga felé tart. Aki menetel, másokhoz igazodik, aki zarándokol, saját ritmusára jár. Aki túrázik, teljesít, aki zarándokol teljessé tesz. Aki kirándul, kikapcsolódik, aki zarándokol az bekapcsolódik. Aki sétál, nézelődik, aki zarándokol, befelé figyel. Aki bóklászik, céltalan, aki zarándokol, célra talál. Aki zarándokol, úton van, aki zarándokol, jó úton van.”