SZENVEDÉSTÖRTÉNET
III.rész
Az eddigi történésekben láttuk, hogy Jézust elfogták a templomőrség tagjai a Getszemáni kertben, a zsidó főtanács elítélte, és a halálos ítéletet a római Pontius Pilátuss helytartóval akarják végrehajtatni. Jézust, Pilátus előtt látjuk most, egy újabb kihallgatáson.
Mt 27,11: „Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: >Te vagy a zsidók királya?< Jézus azt felelte: >Te mondod."
Tehát a vád Jézus ellen az volt, hogy a zsidók királya. A kereszt felirata is ez lesz, mert mindig a vádat írták ki. De ez a vád a főtanács két ülésén nem hangzott el. Vallásos váddal azonban, hogy Messiásnak adja ki magát, nem lehetett a helytartó elé vinni. Politikai színezetet adtak a vádnak, önhatalmúlag királyi címet felvenni, egyenlő a császár elleni felségsértéssel, lázadással. A „Te mondod" kifejezés jóváhagyás, jelentése, úgy van, ahogy te mondod.
Mt 27,15: „Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek.”
Egyiptom római provinciában ténylegesen gyakorolták az ilyesfajta amnesztiát, egy papirusz is megemlíti.
Mt 27,16: „Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak."
Máté evangélista, kihagyja Márk adatát, hogy Barabás gyilkos lázadó. Talán a zelóta párt tagja lehetett, a nemzeti függetlenségi mozgalomé. A neve arámul bár Abba azt jelenti, az atya fia.
Mt 27,17: „Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: >Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”
A tömegnek tehát az atya fia és az igazi Isten Fia közt kellett választani.
Mt 27,18: „Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe."
Ha Jézust kegyelemben részesíti Pilátus, elismeri, hogy bűnös, hiszen csak az kaphat amnesztiát, aki valamit elkövetett. Ha Barabást engedi el, Jézust el kell ítélnie. A főtanács felismeri a csapdaszerű helyzetet és ki is használta.
Mt 27,19: „Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: >Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
Hol ítélték el Jézust? Pilátusnak, saját palotája nem volt Jeruzsálemben, a tengerparti Caeseriában lakott, csak húsvétra jött fel Jeruzsálembe, hogy felügyelje a sokezer zarándokot. Akár 10 ezer zarándok is érkezhetett ilyenkor a zsidó fővárosba. A pretóriumban ítélkeztek, ami Heródes palotája lehetett, vagy az Antónia vár, amit Nagy Heródes épített és Marcus Antónius-ról a pártfogójáról nevezett el.
János evangéliumában, a zsidók arra hivatkoznak, hogy a törvényük miatt kell meghalnia Jézusnak, mert az Isten Fiává tette magát. Lev 24,16 mondja ki, hogy aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség.
Pilátus erre megijedt. Azért ijedhetett meg, mert látta Jézuson, hogy nincs benne félelem, a megaláztatást néma méltósággal, engedelmességgel viseli. Nem ez volt az általános viselkedési mód a halálra ítélteknél.
Megkérdezte Jézust, hogy honnan való, de nem felel Krisztus. Lukács evangéliumában elhangzik, hogy Jézus a Galileai Názáretből való, ezért Heródes Antipász zsidó negyedes fejedelem uralma alá tartozik. Jézus eredete és kiléte az egyházi igehirdetés lényege volt, hogy az Atya küldötte. A helytartó a hatalmával fenyegetőzik. Jézus utal a felső világra, nem lenne hatalma Pilátusnak, ha fentről nem kapta volna. Minden hatalom Istentől ered közvetve az államhatalom is, azért gyakorolhat most Pilátus hatalmat Jézus felett, mert ő személyesíti meg az üdvtörténetnek ezt a helyzetét, így valósul meg az Atya akarata, hogy Fiát áldozatul adja a világért, de az isteni terv nem befolyásolja Pilátus döntési szabadságát. Nagyobb a bűne Júdásnak, Kaifásnak, a főtanácsnak, akik a helytartó kezére adták Jézust.
Mt 27,20: „De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.”
Mt 27,21: „A helytartó tehát megkérdezte tőlük: >Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?< Azok azt felelték: >Barabást !"
Mt 27,22: „Pilátus erre azt kérdezte: >És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?"
Mt 27,23: „Azok mindnyájan ezt felelték: >Keresztre vele !< Ő újból megkérdezte: >De hát mi rosszat tett?< Azok erre még hangosabban kiáltoztak: >Keresztre vele !"
Mt 27,24: „Pilátus látva, hogy semmire sem megy, sőt, inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: >Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok !"
Azok számára, akik nem voltak római polgárok, a keresztre feszítés volt a szokásos kivégzési mód. Pilátus a kézmosással juttatja kifejezésre, hogy nyomásra cselekszik, nem önállóan, és ártatlan embert küld a kereszthalálba. Az Ószövetségben többször szerepel a kézmosás az ártatlanság kifejezésére, mi is mondjuk jelképesen, hogy mosom kezeimet. Pilátus tehát szóval és gesztussal is kinyilvánítja az ártatlanságát.
Mt 27,25: „Az egész nép azt felelte: >Az Ő vére rajtunk és gyermekeinken !"
Ezzel a tömeg magára vállalta a felelősséget Jézus haláláért. Az Ószövetségből szintén ismert felkiáltás „Vérük szálljon Joáb és utódai fejére minden időre." 1Kir 2,33. A Vatikán 1974-ben jelentette ki, hogy a zsidó népet nem lehet kollektíve bűnösnek kimondani Jézus keresztre feszítéséért.
Mt 27,26: „Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.”
Az ostorozás azt a célt szolgálta, hogy az elítélt sok vért veszítsen, így hamar meghaljon a kereszten, ne sokáig szenvedjen. Volt olyan eset ugyanis, hogy az elítélt 3 napig agonizált a kereszten. Az ostorozást római katonák végezték, így nem valószínű, hogy betartották a zsidó szokást, mi szerint 1 híján 40 ütést lehetett kimérni. Mózes törvénye 40 ütésről beszél, az eggyel kevesebb ütést a rabbik vezették be, hogyha el is tévesztették a számolást, ne vétsenek a törvény ellen.
Flagellum a római ostor, melynek szíján ólom vagy csontszilánkok voltak. Az elítéltet lemeztelenítve oszlophoz kötözték. Az ólom lenyúzta a bőrt, összezúzta az izmokat, ha lágy részt értek, akár a belei is kilátszódhattak a sebesültnek. Sokan haltak meg ostorozás közben, vagy egész életükre megnyomorodtak, így a rómaiak már Jézus ideje előtt törvénybe iktatta, hogy római állampolgárt nem ostorozhatnak meg.
Pontius Pilátus az akkori világ legnagyobb birodalmának a Római Birodalomnak volt a nagyhatalmú katonai képviselője egy kis távoli jelentéktelen provinciában, és mégsem meri kijelenteni, törvénybe iktatni, amiről meg van győződve, hogy Jézus ártatlan? Inkább enged a közhangulatnak, és elítél egy nyilvánvalóan békés embert, aki nem gonosztevő, nem politikai lázadó? Hogyan lehetséges ez?
Erre a kérdésre kapunk választ a következő 4. részben.