Az irgalmasságról

A morálteológia az irgalmasság tetteit két csoportba sorolja, mint a tevékeny szeretet cselekedeteit. Az irgalmasság testi jócselekedetei :

1 éhezőnek ételt adni,

2 szomjazónak inni adni,

3 ruhátlant felruházni,

4 utasoknak szállást adni,

5 betegeket meglátogatni,

6 fogságban lévőket kiváltani,

7 holtakat eltemetni.

Ha úgy érezzük, hogy személyesen nincs lehetőségünk vagy készségünk ezeket az irgalmasság testi jócselekedeteket megtenni, akkor adakozhatunk olyan szervezetek számára (pl. Máltai Szeretetszolgálat, Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat), akik megteszik ezt helyettünk, méghozzá szakszerűen, a megfelelő eszközökkel, a kellő feltételeket biztosítva.

A 6. pont, a fogságban lévőket kiváltani, azt –is- jelent(het)i, hogy azokat az embereket, akik a szenvedélyek fogságában élnek, ebből a rabságából a függőket kisegítjük, pl. az alkoholistát, drogost, a játékszenvedélyben élőt.

Az irgalmasság lelki jócselekedetei:

1 bűnösöket meginteni :

„Gyümölcséről ismerni meg a fát.” – A tetteiről ismerhetjük meg az embert. A keresztény felebarát életét, Jézus kérése szerint, jótettek kell(ene), hogy jellemezzék. A keresztény hívő ember és Isten, harmóniában él. A bűn okozza a legnagyobb kárt, mert megtöri ezt a harmóniát az Istennel való kapcsolatban. A bűn struktúrája miatt, bárki bűne hatással van az egész társadalomra, minden egyénre. Éppen ezért, ha valakit látunk vétkezni, figyelmeztetni kell, hogy ne törje össze a maga és más számára sem az Istennel való jó viszony harmóniáját. Ha valakit látunk megindulni a lejtőn lefelé, figyelmeztetni kell, mert a lejtő tetejéről, még könnyebb visszafordulni, amikor még nem olyan nagy a baj. Pl. nem mindegy, hogy mennyire merül bele valaki a káros-bűnös szenvedélyeibe. Pl. meginthetjük a káromkodót. A bűnösöket azért kell meginteni, mert felebarátainkat kötelességünk megmenteni az örök kárhozat szakadékától. Az intést kedvesen, figyelmesen kell megejteni.

Az irgalmasság lelki jócselekedeteinek gyakorlása : 2 tudatlanokat tanítani : Jézus két fő tevékenysége a gyógyítás és a tanítás volt, hírdette az Isten igazságait, mely feladatot átadott az egyháznak. Az egyház pedig mi vagyunk mindannyian, nemcsak a papok. Így a laikus hívő is taníthat.

Az irgalmasság lelki jócselekedeteinek gyakorlása : 3 kételkedőknek jó tanácsot adni : Különösen az élet határhelyzeteiben (betegség, gyász, az élet fordulópontjai pl. házasság) gyötrik az embert az egzisztenciális kérdések pl. Miért élek? Mi az élet értelme? Mi a feladatom? Mi lesz a halál után? Tökéletesen kielégítő válaszokat a hit, a vallás tud adni. Ismertessük meg az egyház hit- erkölcsi- válaszait a kételkedőkkel, mert ezek adnak igazán megelégítő feleleteket.

Az irgalmasság lelki jócselekedeteinek gyakorlása : 4 szomorúakat vígasztalni : Róm 12,15 : „Örüljetek az örvendezőkkel és sírjatok a sírókkal.” = mutassunk részvétet felebarátaink nehéz életeseményei iránt. Jézus, földi életében mindent megélt –a bűnt kivéve-, amit egy emberi személy, így megtapasztalta a szomorúságot is, ezért tud minket vígasztalni saját maga és vígasztal a Szentlélek által. Jézus elküldte a Vígasztalót, vagyis a Szentlelket pünkösdkor az embereknek. Mivel az emberben benne van az istenképiség, ezért az embereknek is vígasztalni kell egymást, szóval és tevékeny szeretettel. Vígasztaljuk a magányost, a depresszióst stb., empátiával, ne pedig felszakítva a sebeit. Vígasztalásunkban reményt ad a hit öröme. Ezzel billentjük ki a negatív gondolataiból. Használhatunk szentírási idézeteket is a beszélgetés során.

Az irgalmasság lelki jócselekedeteinek gyakorlása : 5 bántalmakat békével tűrni : krisztus azt kérte, „Ha valaki megüti a jobb orcádat, tartsd oda a balt is.” Jézus imádkozott még az Őt megkínzókért is, nekünk, Róla kell példát vennünk. Szentírási idézetek a bántalmakról, szenvedésről.

Szent Péter és Szent Pál gondolatai a szenvedésről :

Róm 9,18: „…amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.”

1 Kor 10,13: „Isten hűséges és nem engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást megadja, hogy elviselhessétek.”

2 Kor 1,5: „Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vígasztalásban is.”

2 Kor 4,17: „Ez a mi mostani könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy örök mértékét szerzi meg nekünk.”

2 Kor 12,10: „…mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.” (mert erős lélekkel elviselem a gyengeségeimet)

Filippi 1,29: „Mert Krisztusért ti nem csak azt a kegyelmet kaptátok, hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte.”

Filippi 4,13: „Mindenre képes vagyok abban (Jézusban), aki nekem erőt ad.”

Zsid 2,18: „Mivel ő maga is (Jézus) megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.”

1 Pét 2,19-21: „Mert kegyelem az, ha valaki Isten iránti lelkiismeretességből igaztalanul szenvedve tűri a viszontagságokat. Hiszen miféle dicsőség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtetek és békével tűrtök, ez kedves Isten előtt. … Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ő nyomdokait kövessétek.”

1 Pét 3, 14: „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok.”

1 Pét 4,1: „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanezzel a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenved, az megszűnik vétkezni, hogy már ne az emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljen…”

1 Péter 4,13.19: „Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek. … Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek jótettek által.”

Az irgalmasság lelki jócselekedeteinek gyakorlása: 6 ellenünk vétőknek megbocsátani, 7 élőkért és holtakért imádkozni.