Internetes lelkigondozás

A karantén idején a lelkigondozás kiemelt szerepet kapott, amit egyházi közösségi élmény nélkül kellett megoldani, ami nagyon nehéz feladat, hiszen az ember társadalmi-közösségi lény, a szociális háló, befolyásolja a személyisége kibontakozását, világszemléletét, életvezetését, talentumai-tehetsége kiteljesedését., önállósodását, erőforrásainak kihasználását. De a közösségi élet során alakul ki a személy önszabályozása-autoregulációs képessége, a konstruktív együttműködés másokkal, az érzelmi igények kialakítása, és kielégítése, a személyes erősségek felismerése, kezelni tanulása is. Társaságban ismerjük fel képességeink, és önállóságunk határait is. A mostani, korona vírus járvány okozta krízis, nem egy normatív-természetes krízis volt, mely előfordul mindenki életében, a sorsa fordulópontjain, pl. házasságkötés, gyermekvállalás, hanem egy váratlan, rendkívüli esemény, melyre nem lehet felkészülni, és mégis meg kell próbálni a destruktív impulzuson felülemelkedni, változtatni a világhoz való kapcsolatunkon. Az egyház, mint közösség, természetesen hatással van a körébe tartozók hitfejlődésére, lelki-mentális egészségére, kiegyensúlyozottságára. A járvány okozta szorongás, fenyegetettség érzés közben, felmerült az emberben a világ értelmének-értékének a jelentősége. Az egyház a hagyományaival, szimbólumaival, hittartalmaival, segít megválaszolni gyötrő kérdéseinket.

A papok, a médián, interneten keresztül tartották a híveikkel a kapcsolatot a karantn idején. Alkalmas ez az egyházi használatban új kommunikációs mód, az alapértékek átadására, érzelmek-viszonyulások kölcsönös közvetítésére-visszacsatolására, a segítő kapcsolatok kialakítására? Ez az elektronikus kultúra, új individuális és kollektív élményt ad, viszont az interneten kommunikálók, nem észlelik a non-verbális, metakommunikatív jelzéseket, nincs személyes testközeli kapcsolat, hiányoznak a másodlagos jegyek az interakcióból. Létrejöhet így önreflexió, önfeltárás pl. a gyónáshoz? A személyes jelenlét élményét, gazdagságát az internet nem pótolja, kétségtelen, hogy az élő közösségben könnyebb megélni a hagyományokat, kötődést, transzcendentális nyitottságot, értékrendi elkötelezettséget, szolidaritást, együttműködést, identitást, világnézetet.

A karantén krízisállapot idejét felhasználhattuk személyiségünk fejlesztésére is, gőgösségünk, beképzeltségünk legyőzésére, életvitelünk, értékorientációnk megváltozásával. A részvét, a szolidaritás, tetterő, aktivitás vált fontosabbá számunkra, a pozitív kommunikáció, törekvés, önkontroll. A bensőnk átalakulásával már nem a hatalom a fontos a mindennapokban, nem a népszerűség, ezek a vágyak már elhalványodtak, helyettük előtérbe lépett a kooperáció, empátia, közjó, szolidaritás. Az élet lecsendesedésével, új szempontok tűntek fel motiváltságunkban, a viszonylagos körülményekhez alkalmazkodni szükséges alázatosan, készen az áldozatvállalásra, az emberi értékek szerint. Kérjük az Atya gondviselését, hogy helyesen döntsünk az egzisztenciális kérdésekben, okosan felhasználva önirányító képességünket. A segítő szakmák elhivatott dolgozóit millió ima köszöntse, hogy kitűzött közös célunkat, a kár minimalizálását, megvalósíthattuk, elérhettük. Készségeinket, tehetségünket, egymás szolgálatába állítottuk a Szentlélek vezetésével. A Szűz Anya mutatott utat a szófogadó megbocsátásra, a tetterő aktivizálására, a törekvésre a jó felé, a néma lemondásra, kompromisszumos megoldások felé. Spiritualitásunk előtérbe került, közbenjáró fohászokkal. Továbbra se engedjük a bűn struktúráját felül kerekedni, hanem nagylelkűen, precízen, lényegre törően, folytassa mindenki a kiváló, remek munkáját a maga területén.

Ismét itt a bizalomteljes, barátságos közösségépítés ideje, a visszavonultság lelki megalapozása után, a rugalmas megújulás-reziliencia ideje a küldetéstudat távlatában, a hit-erkölcsi fejlődést szem előtt tartva. Lenyűgöző volt a spontán felelősségvállalása a társadalom többségének, lélekben megtisztulva, átszellemülve várjuk a reményteli jövőt, a már begyakorolt segítő attitűddel. Isten segítsen meg minket a jóra való törekvésünkben. Ámen.