8. fejezet
Az Azkaban új lakója
Ez alatt Morfin visszatért a Denem birtokra, hogy sógorát kézre kerítse. Az ódon ház ajtaja nyitva állott, ezért gyanította, hogy a halott Thomas Denem fia rátalált apja holttestére. Az épület melletti temetőben egy idős mugli gondnok szorgosan ásott egy sírgödröt. Morfin csodálkozó arccal oda lépett hozzá, és ezt kérdezte:
- Kinek ássa a sírját?
- Thomas Denemet, a ház urát két nappal ezelőtt holtan találták az otthonában. A mumifikálódott holttestéből ítélve régóta halott volt. Valaki megmérgezte.
- A családtagjai közül járt azóta valaki a birtokon? - kérdezősködött.
- Igen, a fia, Tom Denem. Ő jelentette be az apja halálhírét a Mágiaügyi Minisztériumban Cornelius Caramel úrnak, aki gyilkosságnak vélte az esetet.
- Tudja, hol van most Tom Denem?
- Jelenleg a minisztériumban tartózkodik. Örökösödési tárgyalást folytat a miniszter úrral.
Morfin nem felelt semmit, hanem útját vette a minisztérium felé. Tartott tőle, hogy az aurorok szemében gyanús jelenségként fog feltűnni, de ha végre akarja hajtani apja utasítását, akkor vállalnia kell a kockázatot, ahogy Mary Denem is tette a horcrux medálion készítésekor.
Az Abszol úton ugyanebben az órában Marvolo Gomold nagylelkűen felajánlotta, hogy nézzünk szét a boltjában, és ingyen elvihetünk bármit, ami megtetszik nekünk. Tom úgy döntött, hogy amíg a nagybátyja végez a mugli apjával, ő megmutatja nekem a varázsvilág leghíresebb utcájának minden egyes boltját és különlegességét. Két órán át nézelődtünk Marvolo üzlethelyiségében. Tom szeme végül megakadt egy ritka érdekességen.
- Ehető Sötét Jegyek - olvasta el kacagva a termék nevét, aztán magához intett. - Kérsz egy ilyet, Layla?
- Aha, kérek - bólintottam nevetve, és kíváncsian megkóstoltuk ezt a furcsaságot.
Mindketten egy koponyaformájú édességet vettünk ki a dobozból, amelynek a nyitott szájából egy hosszú, tekergőző kígyó lógott ki. Kimondhatatlanul finom volt, és Marvolo elmondása szerint ez a specialitása. Ebből a nyalánkságból az ott tartózkodásunk ideje alatt annyit ettünk, hogy már majdnem kifordult a szánkból. Ezután kaptam Tomtól egy Ismétlő Nyuszit, meg egy aranyos Tik-Tak órát. Erre a fehér színű, játékos kinézetű órára két oldalt piros, mókás kis kajla fülecskék voltak erősítve. A talpa helyén pedig sötétkék mancsocskák voltak. A mutatók úgy néztek ki, mint a varázspálcák, és a fülek alatt egy-egy bandzsa, kigúvadt szem bámult a semmibe. Ezt az órát egy életen át megőriztem, és a Roxfortban már az első éjjel ott hevert az éjjeliszekrényemen a régi mugli órám helyett. A nyuszi meg folyton megvigasztalt, ha komoly lelki bánatom volt. Akkor mindig a Voldemort nevet ismételgette, de előfordult, hogy kimondta a „szeretlek Layla” mondatot is. Érdekes figura volt, nagy fülekkel, hosszúkás fogakkal, pamacsos farkincával, érdeklődő szemekkel, lefelé álló mancsokkal, pisze orrocskával és dús, vastag szálú bajszocskákkal. Kedves ajándék volt a lovagomtól, aki cserébe kapott tőlem egy Kaméleon fésűt és egy Sárkánytüzet, amely egy horrorfilmbe illő sárkányszájból lövellt ki. A száj akkora volt, hogy elfért Tom tenyerében. A Kaméleon fésűt, amely percenként megváltoztatta nemcsak a saját, hanem a használója haj színét is, nagyon megbecsülte, mivel hiú volt a frizurájára. Amióta csak megismertem mindig egyformán fésülte a haját. A frufruját gondosan baloldalra söpörte, míg jobb oldalt fel volt simítva a haja egészen a homlokáig. Tom rendkívül sötétbarna, göndör hajú fiú volt. Nekem hullámos göndör hajam volt, amit édesanyámtól örököltem. Mindig megmosolyogtatott, ha Tom a fésűvel szőkére vagy valami lehetetlen színűre változtatta a hajszínét. Továbbá magunkkal vittünk Marvolo boltjából egy doboz Tejsodó Pitét és egy adag Naplopó Csemegét. A pitéhez ráadásként még egy érdekes propellert is kaptunk ajándékba. Miután távoztunk a boltból, Tom elvezetett engem a Zsebpiszok közbe, ahol különös és veszélyes szerzetek ólálkodtak. Előfordult, hogy néha halálfalók bújtak meg közöttük. Sötét mágusok Malazár működése óta léteztek. Nem Voldemort hatalomra kerülésével alakult meg a halálfalók intézménye. Soha nem gondoltam volna, hogy én is egy leszek közülük.
Eközben Morfin egyszerű, fehér mágusnak álcázva magát bejutott a minisztériumba. Biztosra vette, hogy Tom Denem az egyik tárgyaló teremben folytat megbeszélést Caramel úrral, hiszen a legtöbb peres ügyet azokban a helyiségekben tárgyalták. Ezek a tízedik szinten voltak, ahová egy varázslift vezetett. Morfin benyomorította magát egy zsúfolt fülkébe, amely ide-oda kacskaringózva vitte utasait az épület különböző szintjeire. A körülötte lévők érdeklődve és gyanús szemekkel néztek rá, de őt kizárólag egy cél vezérelte és aggasztotta, hogy a terve kudarcba fulladhat. Amikor feljutott az emeletre a folyosón haladva végignézte az üres tárgyaló termeket. Az egyik ajtót meglepő módon nyitva találta, és odabent nem látott mást a kiszemelt áldozatán kívül. A harmincas éveiben járó Denem egy kisasztal mellett üldögélt, amelyen adminisztrációs papírok halmaza volt. Morfin ravaszkásan megszólította régen látott sógorát.
- Tom Denemhez van szerencsém? - kérdezte.
- Ki maga? - fordult feléje döbbent arckifejezéssel. - Mit akar tőlem?
- Nem ismersz meg tizenhat év után? - vágott vissza mogorván. - Merope Gomold testvére vagyok.
- Morfin? - állt fel az asztal mellől feszülten. - Mi járatban vagy itt?
- Sosem bocsátom meg neked, hogy elhagytad a húgomat és gyáván visszaköltöztél a nyomorult apád kúriájába. Hamarosan követni fogod őt, és találkozol vele a pokolban!
- Jól tudod, hogy miért nem maradtam Merope mellett - felelte, miközben az ajtó felé hátrált. - Bele kényszerített egy kapcsolatba, amelyből egy szégyen fogant meg.
- A húgom szeretett téged, Tom! - szólt fenyegetően, és előhúzta pálcáját az öltözékéből. - Apánk az aranyvérűség megőrzése miatt tagadta ki őt, amit annak idején én is helyeseltem a részéről. Ám Merope halála óta tudom, hogy óriási hibát követtem el. Mellette kellett volna lennem, főleg amikor megszülte a fiát egy londoni árvaházban. A múlton már nem tudok változtatni, de ahogy az apádat megtudtam ölni, úgy veled sem lesz nehéz végeznem.
- Te ölted meg az apámat?! - emelte fel a hangját Tom, és hirtelen haragjában nekirontott Morfinnak, aki nyomban kimondta a gyilkos átkot.
Tom Denem az utolsó pillanatban elkerülte a feléje közeledő varázslatot, majd kimenekült a tárgyaló teremből. Morfin utána loholt, és hoppanált az egyik átriumba vezető kandallóban, hogy megelőzze őt. Tom rémülten szállt be az egyik varázsliftbe, amelynek segítségével a Mágikus Testvériség szökőkútjánál kötött ki. Azt remélte, hogy el tud vegyülni a tömegben, de Morfin pontosan tudta követni a helyszínváltás során. Nem vesztegette azzal az idejét, hogy mindenkit félresöpörjön az útjából, hanem ismét előkapta varázspálcáját, és ráküldte az Avada Kedavra átkot nyolc másik emberre, mígnem kivégezte Tom Denemet a Biztonsági Őrszolgálat előtt. A kilenc gyilkossággal ki is fizette magának a belépőt a varázslók börtönébe. Az átrium kandallóinak tüzéből aurorok léptek elő, akik azonnal lefogták, és sakkban tartották, amíg a Wizengamot emberei meg nem érkeztek. Egy idős úr lépett elő közülük, majd így szólt:
- Vezessék el! - utasította az aurorokat, majd így folytatta: - A halálfaló sorsáról a bírósági teremben fogunk dönteni.
Szavára egy bilincset varázsoltak Morfin hátraszorított kezeire, és durva lökdöséssel bevezették a Wizengamot ülésező termébe.
Ezzel egy időben Marvolo Gomold az üzletében elmélyülten ült egy asztal mellett, miközben Mary horcruxát figyelte. A tárgy hirtelen megmozdult, és egy sűrű füstgomolyban megjelent a boszorkány.
- Morfin sikerrel járt? - kérdezte kimért hangnemben.
- A fiamat sikerült megölnie, de fogságba került a Mágiaügyi Minisztériumban. Tom azért ment oda, hogy rendezze az apja után járó örökséget. A holttestét azóta elhamvasztották. A tervünk, hogy az ő testét használjuk fel Merope gyűrűjéhez - kudarcba fulladt.
Marvolo ennek hallatán homlokához emelte jobb kezét, majd így szólt:
- Az örökség nem lehet a Gringotts tulajdona, de a gyűrű megszerzését egyelőre el kell halasztanunk. Az unokánknak más megoldást kell találnia, hogy egy harmadik horcruxot hozzon létre.
- A sárvérű lány medálján keresztül figyelni fogom őt és meglátom, hogy miben tudok a segítségére lenni azon kívül, hogy utódja szülessen.
- Az utód nemzés tervét is tegyük félre - legyintett Marvolo. - Vannak most ennél fontosabb céljaink is. Ráadásul a lány még nem eléggé koros ahhoz, hogy Malazár következő leszármazottját kihordja és felnevelje. Jelenleg az érdekel, hogy a minisztériumban mit szándékoznak tenni a fiammal.
- Valószínűleg az Azkabanba fog kerülni - vélte magabiztosan Mary. - A halálfalókat kizárólag arra az átokverte helyre viszik.
- A varázslók börtönéből pedig nem egykönnyen fog kiszabadulni - jegyezte meg gondterhelten. - A fiam tökéletlensége mindig megkeseríti az életemet.
- Gondolj arra, hogy az unokánk él és hamarosan elhozza számunkra a dicsőséget. A Gomold és a Denem család felemelkedésének napja már közel van. Akkor majd átvesszük a hatalmat az egész varázsvilág fölött, mint Mardekár Malazár egyenes ágából származó gyermekei.
Mary a bíztató szavak után eltűnt Marvolo szeme elől, akinek egyetlen reménysége lányának fia, Tom Marvolo Voldemort Denem volt.
Eközben a Mágiaügyi Minisztériumban kihirdették Morfin ügyében az ítéletet. Egy halálfalóknak készített ketrecbe zárva döntöttek a sorsa felett. A tárgyaló asztalnál a Wizengamot első tagja, Bartemius Kupor foglalt helyet.
- Morfin Gomold - fogott bele beszédébe. - Ön hidegvérrel meggyilkolt kilenc embert a minisztérium épületének átriumában. Az áldozatok közül négyen varázslók, négyen boszorkányok és egy mugli volt. Mivel indokolja a tettét?
- Személyes bosszúval - felelte megvetően. - A mágusokat nem tudtam kikerülni .
- Ezek szerint Önnek csak a muglit állt szándékában megölni? - kérdezett tovább az öreg Bartemius. - Milyen ok állt az előre eltervezett gyilkosság mögött?
- Egy múltbéli sérelem - válaszolta.
- Ön Marvolo Gomold fia, jól sejtem?
- Igen, az vagyok.
Bartemius nem kérdezett többet semmit, hanem elővette pennáját, leírt egy-két mondatot egy hivatalos papírra, majd így szólt:
- Mr. Gomold. Ön előre megfontoltan kioltotta egy mugli életét, és végzett nyolc ártatlan mágussal, akiknek semmi közük nem volt a személyes bosszú indítékból elkövetett gyilkossághoz. A harmadik Főbenjáró átok használatának vétsége és a többszörös gyilkosságok miatt a Wizengamot elítélt halálfalónak tekinti Önt, amely életfogytig börtönbüntetést von maga után. A büntetést az Azkabanban fogja letölteni.
- Légy átkozott, vénember! - morogta gyűlölködve, és az aurorok kíséretében útját vette a varázslók börtöne felé egy hippogriff hátán ülve.
Eközben Tom és én még mindig a Zsebpiszok köz utcáin barangoltunk. Mindenfelé szegényes öltözetű és elhagyatott kinézetű mágusokat láttunk, akik kíváncsi tekintetükkel követtek minket, ahogy elhaladtunk mellettük. Tom szerette ezt a helyet, és gyakran megfordult a legmocskosabb sikátorokban is. Részemről sem volt ellenérzés, hogy az Abszol út legsötétebb területén bóklászunk, és izgatottan vártam, hogy a következő helyszínre vezessen. Végül az utolsó utca sarkán megláttunk egy diákot, aki egy pókhálóval beborított kapualjban ücsörgött. Tom rögvest ráismert, és így szólt hozzá:
- Phil Roose - szólította meg csodálkozva. - Mit keresel a Zsebkosz közben?
- Tom Marvolo Denem - emelte fel a fejét meglepődve. - A nyári szünidőt azzal töltöd, hogy csavarogsz az új barátnőddel az Abszol úton?
- Ő az egyik iskolatársam - mutatott be büszkén az ismerősének. - Idén lesz ötöd éves a Roxfortban.
- Kit tisztelhetek meg benned, Te elbűvölő szépségű leányzó? - lépett hozzám a csábos külsejű fiú.
- Layla Blash vagyok - mutatkoztam be, és kezet ráztunk.
- Mardekáros vagy? - érdeklődött.
Én mosolyogva bólintottam, és Tom pedig ezzel folytatta a társalgást:
- Phillel egy évfolyamba járunk. A Kviddicsben keveredtünk jóba egymással, mint csapattársak.
- Évfolyamtársak voltunk, Tom - nézett rá Phil gúnyos mosollyal az arcán. - Idén már nem fogok melletted ülni a padban, viszont megmaradok terelőnek a varázs sportjátékban.
- Megvágtak? - kérdezte kárörvendően.
- Két tantárgyból is - emelte fel mutató és középső ujját mosolyogva. - A tanárjaim igazságtalansága miatt meg kell ismételnem az ötödik évet, de a csajod mellett nem fogok unatkozni.
- Tom és én egyelőre csak barátok vagyunk - szóltam közbe kicsit zavartan.
- Több van köztünk barátságnál - felelte ravaszkásan Tom, majd Phil e szavakkal fordult hozzá:
- Te, haver - helyezte jobb kezét a vállára és távolabb vonta tőlem. - Vannak már terveid az ügyben, hogy mihez fogsz kezdeni a tanulmányaid befejezése után? Jövőre már az utolsó évet fogod járni. Hogyan lesz tovább?
- Nem tudom - rázta meg a fejét. - A jövőmről még nem gondolkoztam.
- Ha akarod szerezhetek neked állást a Shanda és Shelymesh divatüzletben - ajánlkozott készségesen. - A tulaj jól fizeti meg a dolgozóit, és ha ezzel a lánnyal családot szeretnél alapítani, akkor valamiből el kell, hogy tartsd a gyerekeiteket.
- Kössz, hogy felajánlottad a munkalehetőséget - felelte. - Lehet, hogy fontolóra veszem a dolgot.
- Hidd el, hogy a legjobb lehetőséget ajánlom neked - hízelgett Phil. - Ezenkívül hallgass rám, és vedd el Laylát! Nála jobb csajt nem találsz sehol. Helyes arca van, és tökéletesen illik hozzád. Egy olyan vén róka, mint én, sohasem téved a nőügyekben.
- Azt elhiszem - jegyezte meg gunyorosan, majd intett felém, hogy ideje tovább állnunk.
- Ha bármi segítség kell, csak szólj bátran - tette hozzá Phil búcsúzóul, aztán így köszönt el tőlem:
- Légy hűséges Tom cimborámhoz! Mellette csak boldog lehetsz.
Én jelentőségteljesen helyeseltem, amit mondott, és Tom karon fogva kivezetett a Zsebkosz közből.
Ez a Phil Roose később ugyanolyan közismert halálfaló lett, mint Lucius Malfoy vagy a Black család fekete báránya, Bellatrix Lestrange. Az iskola befejezése után Voldemort jobb kezévé vált oly mértékben, hogy közrejátszott abban, hogy hozzá menjek a világ leghatalmasabb, sötét varázslójához.