Kérdések
A példabeszédek metaforáiról,
paraboláiról, képes beszédéről, az az érzése támad az embernek, hogy amikor
hallgatja, akkor érti, de amikor el kell magyaráznia a maga vagy más ember
számára, az már nehézséget okoz, akadályba ütközik, mert nehéz „lefordítani” a
jelentését, hétköznapi, profán
megfogalmazásra. Hogyan üzenhet akkor a zarándoknak a Biblia?
Úgy hat a Szentírás üzenete, hogy a példabeszédben ha rejtve is marad az üzenet a logikus
gondolkodásunk előtt, akkor is közli a személy tudattalanjával (a köznapi
beszéd szerint a tudatalattijával) a
tartalmat, a tanítást. Így tanítja a gyermekkel is meg a mese, az élet
igazságait és szabályait.
Jézus, a példabeszédeit elmesélve, gyakran alkalmaz kérdéseket. Pl. a farizeusokat megkérdezi, kinek a(z arc)képe
látható az adópénzen? (A császáré? A farizeusok válaszolnak, igen, a császáré.
Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. A
tanítás „lefordítva” : alkalmazkodjon a zsidó nép a római megszállókhoz a békés
együttélés kedvéért, és fizessék meg a rómaiaknak az állami adót, mert egy lázadás,
tragédiához vezetne az erőviszonyok kiegyenlítetlensége miatt, csak a zsidók
veszíthetnek. A viszonylagos békében pedig, a rómaiak engedik, hogy a zsidók
tiszteljék a saját Istenüket, így tehát imádják Jahvét, az imádatot adják meg
Jahvénak, ami jár az Istenüknek. Ennyit tehetnek most.)
Látjuk tehát, hogy Jézus, kérdéssel
vezette rá a hallgatóságot, hogy az felismerje az igaz, a helyes választ.
Kérdéseket alkalmaz a személlyel szemben, hogy a beszélgetőpartner, maga fedezze fel, fogalmazza meg kimondva a választ. A megoldásának csak a „bábája”.
A történet-példabeszéd alkalmazása azért élő pszichológiai-pedagógiai
technika ma is, mert a választ kereső ember, bizonyos elhárító mechanizmusokat alkalmaz, vagyis, hiába ő kért véleményt,
tanácsot, ha az a tanács, nem olyan, amit ő hallani akart, nem az ő saját
elképzelését erősíti meg, akkor elutasítja, elhárítja, figyelmen kívül hagyja, ignorálja. Viszont ha nem direkt tanácsot adunk, hanem egy
történet-példabeszéd által tanítunk, az nem a kognitív, logikus tudásunkhoz szól, hanem a szívünket érinti meg a szimbolikus nyelvezetével.
Feltámasztja a változás
képességét, megváltoztatja a nézőpontot,
eljuttat a megoldáshoz, a látszólag megoldatlan szituációban. (A reklámok is a
tudattalanhoz szólnak, a szimbolikus belső működésére épülve hatnak.)
